kommunizmus
1956. Október 30-án délelőtt, nem sokkal 10 óra előtt, egy fegyveres nemzetőrcsapat behatolt az épületbe, felszólítva a karhatalmista védőket, hogy adják meg illetve igazolják magukat, de ekkor az épület belsejéből is lőni kezdtek és kézigránátot dobtak a nemzetőrökre. Ekkor egy sebesült társukat hátrahagyva, a felkelő csoport kimenekült, de néhány rendőr és karhatalmista is együtt futott ki az épületből...
A súlyos helyzetnek, amibe kerültünk, az a jellemzője, hogy különböző elemek keverednek benne. Ifjúságunk egy része békésnek indult és a résztvevők nagy többségének céljaiban becsületes felvonulása néhány óra múltán, a bekapcsolódott népellenes ellenforradalmi erők szándékai szerint, a népi demokrácia államhatalma ellen irányuló fegyveres támadássá fajult...
Horváth György elmondása szerint 2006 októberében nem a tüntetések miatt ment Budapestre, hanem a Vér és Becsület szervezet gyűlésére készültek egy barátjával. Napközben mások is csatlakoztak hozzájuk, ittak egy sört a Magyar Sörözőben a Corvin köznél, de ekkor még nem volt szó semmilyen forradalmi cselekményről. A városban járva vette észre, hogy arrébb tolják az Erzsébet téren kiállított tankot...
A kommunista diktatúrák bűneiért felelős személyek, vagy mondjuk ki nyíltan: a bűnösök nem csak Magyarországon, de szerte a világon is „megúszták”. Alig akadt közülük, akiket felelősségre vontak tetteikért, olyan pedig még kevesebb, akit még a „saját” rendszere fennállása alatt fogtak perbe. Ennek nyilván megvannak a történelmi okai, melyeket hosszan lehetne taglalni...
Ártatlanok voltak abban, amivel Rákosiék megvádolták őket, de ügybuzgó – és sajnos – eredményes kiszolgálói, vezetői voltak az országot, nemzetet megnyomorító leninista-sztálinista rendszernek. Van egy régi mondás, miszerint „a forradalom felfalja gyermekeit” és rájuk vonatkozóan, ez nagyon bejött. Bebizonyosodott, hogy hiába a kommunista rendszer lelkes kiszolgálása, az eszme mindenekfölött valóságának hirdetése.
A detonáció következtében a vonat kisiklott, a mozdony és a szerelvény első hat kocsija lezuhant a völgyhídról. A merényletnek 22 halálos áldozata és 17 sebesültje volt. A MÁV jelentése szerint a vonaton 3 I. osztályú, 34 II. osztályú és 68 III. osztályú utas volt, a vonat személyzete 10 főből állt. Utóbb ugyan egyesek azt híresztelték: a vonatra nem is adtak ki első osztályú jegyeket…
Mozgolódik az ellenzék, mindenáron győzni akar. Nemrég megjelent a YouTube-on a 2021 -es előválasztásokra mozgósító videó, ami aHang, Számoljunk Együtt és a Civil Választási Bizottság közös szervezésében készült. „Vegyetek részt az előválasztáson!” -erre hív. Az előadók: Hrutka Róbert, Molnár Áron. Szöveg: Mischl Róbert. Ki ismeri vajon őket egyáltalán? Fő mondanivalója, hogy elvették tőlünk a szabadságot, de majd most az ellenzék (Dobrev, Karácsony meg Gyurcsány?) visszaszerzi nekünk...
Kezdetnek végy egy világháborút. Ha nincs kéznél, jó bármilyen más felfordulás is. Tégy hozzá egy hatalmas külső „szövetségest” – abszolút jobbágy lelkű kiszolgálása előnyös, de nem okvetlenül feltétel -, manipuláld a választási törvényeket úgy, hogy neked álljon a zászló – azért nem árt, ha minden rád szavazó ezt úgy biztosítsa, hogy tízszer-hússzor is leadja a szavazatát -, és tuti biztos a siker...
Mi még bőven a szocializmusban születtünk. Akkor jártunk az iskolába és azt tanultuk: „A párttal, a néppel egy az utunk”. Mi még voltunk sorkatonák és esküt tettünk. Hogy megvédjük a Magyar Népköztársaságot. Leginkább magunktól – hintette nekem a rizsát Müzli, Kupakő okleveles falubolondja. A galamboknak meg a morzsát szórta, egyenek csak, ezen a szép tavaszi napon...
A felkelés 63 napja alatt a felkelők által ellenőrzött területeken döntéseiben szabad, és demokratikus lengyel állam működött Varsóban. Legális hatósággal, közigazgatással és hadsereggel. Működött a lengyel igazságszolgáltatás, a rendőrség és a politikai pártok (azok is, amelyek a Londonban székelő kormány ellenzékét képviselték). A város minden kerületében megalakultak a felkelési önkormányzati szervek, amelyek a házbizottságok közvetítésével működtek...