kormányzó

A tényt saját Facebook-oldalán közölte a kárpátaljai megyei közigazgatás elnöke. “Mindannyiunk életében elkerülhetetlenek a változások. A lényeg, hogy egy csapat és hasonló gondolkodású emberek legyünk és maradjunk. Ezért írtuk meg mindannyian elbocsátási kérelmünket. Sok mindent sikerült elvégeznünk, megvalósítanunk, új, projekteket indítottunk el, amelyeket 2022-2023 folyamán kell befejezni...”

Az igazat megvallva nem ilyen megemlékezésre készültem, amelyre az alábbiakban sor kerül, hanem egy tényekkel, forrásokkal alátámasztott elemző írásra a háborúba való belépéstől egészen a kiugrási kísérlet sikertelenségéig. Elmondva, hogy Magyarország sem földrajzi, sem politikai helyzeténél fogva nem kerülhette el a háborúba való belépést és a háborús részvételt...

1917. május 15-én, az első világháborúban, az Otrantói-szorosban megvívták a Földközi-tenger térségének talán legnagyobb csatáját. Az egyik oldalon az Osztrák-Magyar Monarchia hajói, a másikon pedig az antant erői harcoltak. Ez a tengeri ütközet – bár a Monarchia flottája messze elmaradt ellenfeleitől – a Császári és Királyi Haditengerészet az első világháborúban elért legfényesebb győzelmeként került be a történelemkönyvekbe...

A románok először nem kívántak csatlakozni a szövetséghez, mert Franciaországban eleinte nem nézték jó szemmel Magyarország ekkora mértékű elszigetelését. 1920 őszén azonban gyökeres fordulat állt be a francia külpolitikában: Philippe Berthelot lett a külügyminiszter és ő már teljes szívvel támogatta a kisantant gondolatát. A magyarok iránti „barátságát” már a trianoni békeszerződés aláírásakor kimutatta. Állítólag a tárgyalások megkezdésekor tette fel a nevezetes kérdést: „Különben is, kik a magyarok?” De ő minden erőfeszítése ellenére is csak ezüstérmes lehet a jó Beneš mögött a magyargyűlölők képzeletbeli rangsorában...

A kormányzó gondolatait olvasva - száz évnél is több telt el - olyan mintha az idő ismételné önnönmagát. Turáni átok nincs és nem is volt; úgy találták ki nekünk! A tisztességes magyar nem átkozódó fajta, a sajátjait soha nem gyalázná, soha nem káromolná. De, akkor ki volt az a ravasz idegen, aki éppen ezzel a hazugsággal akarta a széthúzást, marakodást és „elrendeltetést” erősíteni?

Horthy Miklós, 1920. március 1-én, 12.h 45 perckor tette le esküjét a Nemzetgyűlés előtt, hogy 1944. október közepéig kormányozza az országot. A Közel négyszáz esztendős török és Habsburg függőség után, egy szabad Magyarországot. A Tisza partjáról indult el a „szegedi gondolat” és Szegedről indult meg egykoron a Nemzeti Hadsereg élén Horthy fővezér. Szeged városából, ahol még ma is csak halkan lehet kiejteni Horthy Miklós nevét...

„Lisszabonból jelentik, hogy Horthy Miklós, a magyar ellenforradalom egyik vezető alakja, Magyarország kormányzója a 25 éves ellenforradalmi rendszerben, meghalt. Nevéhez a magyar történelem egyik legsötétebb korszaka fűződik. A Horthy-rendszer abban a vérfürdőben született, amelyet 1919-ben az antant-hatalmak segítségével uralomra jutott ellenforradalom rendezett a magyar munkások, parasztok, értelmiségiek sorában. Horthy nevéhez fűződik Magyarország berántása a második világháborúba, s a nemzeti szégyen, hogy hazánk a múlt háborúban a hitlerista Németország utolsó csatlósa lett...”

Mikor a magyar katonai fenyegetés hatására Hunyadi végül kiszabadult, még mindig nem volt biztos Ulászló sorsa sem. A helyzetet ideiglenesen rendezendő, a pesti országgyűlésen 1445. május 7-én úgy döntenek, hogy amennyiben május 30-ig nem tér haza Ulászló, akkor V. Lászlót tekintik királynak, s az ország vezetését hét választott főkapitányra bízzák. 1446-ra az is láthatóvá vált, hogy a fiatal László királyt nem képesek egyelőre Magyarországra hozni, s helyette kell valaki az ország élére...