Magyar Népköztársaság

"Nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy igazat mondjunk és a nép érdekében cselekedjünk! Munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók, honfitársaim! Szólni kívánok az általános helyzetről s ezzel kapcsolatban a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány álláspontjáról néhány fontos kérdésben..."

Mi még bőven a szocializmusban születtünk. Akkor jártunk az iskolába és azt tanultuk: „A párttal, a néppel egy az utunk”. Mi még voltunk sorkatonák és esküt tettünk. Hogy megvédjük a Magyar Népköztársaságot. Leginkább magunktól – hintette nekem a rizsát Müzli, Kupakő okleveles falubolondja. A galamboknak meg a morzsát szórta, egyenek csak, ezen a szép tavaszi napon...

Nem, a népköztársaság szó nem volt elírás. A népköztársaság, mint államforma nem a II. világháborút követően merült fel először. A közhiedelemmel ellentétben, Károlyi Mihály és kormánya nem valamilyen demokratikus, polgári köztársaságot szeretett volna megvalósítani. Ők már akkor – még híre-hamva nincs Kun Bélának és társulatának – egészen másban gondolkodtak. Erre ékes bizonyíték az 1918. évi I. sz. néphatározat...

1956 tavaszán Szegeden alakult meg az első, pártvezetéstől független ifjúsági szervezet, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, ami létrejött más egyetemvárosokban is. Debrecenben viszonylag későn, gyakorlatilag a forradalom előestéjén. Október 23-a délelőttjén a debreceni fiatalok az egyetem előtti téren kezdtek el gyülekezni, s követeléseket is megfogalmaztak, amit húsz pontban foglaltak össze...