„Szól Kunk - és Ő az - nézz oda, hol Henrik felriadt hada tolong a víz iránt!
Nézd, táborában mint remeg: Hajóit e kar fúrta meg; Had vesszen, aki bánt...”
- Vörösmarty Mihály: Búvár Kund (részlet)
III. Henrich német császár 1052 évben újra elhatározza, hogy elfoglalja Magyarországot. Július 20. -án a Dunán élelmiszerekkel, hadianyagokkal megrakott hajókkal és a partján gyalogosan megindul Magyarország ellen. Pozsony elfoglalása az elsődleges célja. Július 30. -án már meg is kezdi a pozsonyi vár ostromát. Augusztus hónap az ostrommal telik el.
I. András magyar király serege eleinte nem bocsátkozik nyílt összecsapásra, hanem csak meg-megcsipkedik a német sereg oldalait, majd III. Henrich augusztus elején azt tapasztalta, hogy hajói egyetlen éjszaka alatt elmerültek a Duna partján kikötve. Odavesznek az élelmiszerek, hadi felszerelések, sok katonával egyetemben. Élelem hiányában a serege éhezni kezdett, a morál csökkent, ezért befejezte az ostromot, szégyenletes módon kivonult Magyarországból. Pedig még IX. Leó pápa is meglátogatta az ostrom alatt, hogy megpróbáljon békét közvetíteni III. Henrich és I. András király között.
A magyarok győzelmét egy Zothmund nevezetű katona hozza meg I. András számára. Zothmund egyetlen éjszaka megfúrja az ellenséges hajókat, így azok reggelre megtelvén vízzel elmerülnek a Dunában. A Képes krónika ekképpen fogalmaz: „…a várbéli magyarok találtak egy Zothmund nevű, úszni igen jól tudó férfit, akit elküldtek az éj csendjében a császár hajóihoz. A víz alatt jutott oda, megfúrta az összes hajókat, és ezek hirtelen megteltek vízzel…”
Majd az esetet hasonlóan megtaláljuk Bonfini krónikájában is, így írja le az esetet: „Akad köztük egy Zotmund nevű férfi, nagyon gyakorlott úszó; ez a kapitány parancsára egy sötét éjjel óvatosan az ellenséges hajók alá úszik, és egy vékony fúróval apránként kilyukasztja azokat. Mire az egész flottát megrongálja, már alig marad ideje arra, hogy az övéihez visszaússzon, nehogy napkeltével tetten érjék. A nemcsak önsúlyukkal, hanem gépezetekkel is terhelt hajók a nap második-harmadik órájában süllyedni kezdenek; nagyobb rész már az elején alámerül a még mindig gyanútlan hajósokkal.”
Több kutatónk kételkedik a krónikánk állításában, mondván, hogy a Duna vize hideg volt augusztus végén s a víz sodrása is nagyon erős Pozsonynál. A mai értelemben véve igazuk is van... de nézzük meg abban a korban hogyan is közlekedtek a dunai hajósok és milyen is volt a Duna kinézete, fekvése Pozsony alatt... és mit lehet tudni Búvár Kund személyéről?
A középkorban kétféle folyami hajót építettek. Az egyik hosszú használatra, igen szilárdan építve, a másik típus egyetlen használatra, úgymond összedobált, gyenge építés, s gyenge faanyag felhasználásával. Ezeket az út végén szétbontották, s a faanyagot eladták. Henrichnek ilyen egy útra épített hajói voltak, így ezek oldalát könnyű volt megfúrni. Szilárd hajókat nem vállalhatott, mert azokat visszafelé vontatni kellett volna. Ilyen megoldást háború esetén nem lehet alkalmazni.
közöt
A hajók stabilitását úgy biztosították, hogy a hajófeneket megrakták kőtömbökkel, így biztosítva a hajó egyesesben tartását. Sok esetben akár 50 mázsa kő is bekerült a gerinc fölé. Ha ez a rész megtelt vízzel, a szivárgás okát bizony nem lehetett észre venni. A hajófeneket egy egyszerű fúróval lyukasztották ki, melyet az ácsok már több ezer éve használtak, s ez a típus még a mai napig használatban van. Lehetséges, hogy víz alatt ez eltartott akár 15 percig is. Ez egyetlen éjszaka egy embernek 20-25 lyuk, ami kb. tíz hajó megfúrását jelenthette.
Az akkori Duna kacskaringós, gyors sodrása miatt a hajók egy biztonságosnak ítélt, csendesebb folyású részen lettek lehorgonyozva, ahol könnyebben le lehetett merülni a folyóba. A lehetetlennek tűnő gyorsaságot és erőfeszítést egyesek úgy magyarázzák, hogy a hajók össze voltak kötve, vagyis elég lehetett egyet vagy kettőt meglékelni, és a teljes flotta elsüllyedt. Szintén lehetséges, hogy a történettel szemben nem egyetlen ember, hanem egy több katonából álló egység merült le a víz alá, olyanok, akik mind a folyót, mind pedig a korabeli hajótechnikát jól ismerték, és képesek voltak tudásukat kamatoztatni.
„Vojtek Kunddal, Urosával és a többiekkel feljebb húzódott a parton. Kantáron fogták jóltartott lovaikat, hogy bármely pillanatban elnyargalhassanak. Messzire nem kell menniök. Tán ezerlépésnyire. Mert a magyar sereg széle annyira van. Portyái már reggel elértek idáig. Kétfelől kísérik a vonuló ellenséget, szüntelen rajtaütésekkel, éjszakai nyilazással fárasztva, üldözve őket. De Vojtek és társai még nem csatlakoztak csapatukhoz. Álltak, és figyelték a hajókat. (...) Már az egész német sereg megérkezett, tolong, ujjong a parton. A hajók fedélzete tele vitézekkel. Azok is kiáltoznak, integetnek. Bíboros alkonyat izzik az égen, lila felhőkkel. A kiáltozás egyszerre csak megzavarodott. Pillanatra mintha csönd is támadt volna. Aztán kiáltás harsant. De nem olyan, mint az előbbi. A rémület kiáltása. (...) Az egyik hajó megmozdult, keresztbe fordult. Aztán mintha egyszeriben egy láthatatlan kéz ragadná meg a mélyből, hirtelen alámerült. Még üvöltenek segítségért a vízbe esett katonák, a fuldoklók kapálódznak a hullámokban, amikor a szomszédos hajó fordul oldalt...” (Geréb Lszló: Búvár Kund).
Nem csak a magyar krónikában és az irodalomban írnak erről. Több külföldi történetíró is megírta, hogy III. Henrich azért hagyott fel az ostrommal, mert ellátó hajói elsüllyedtek. Olvassunk bele ezen krónikákba:
Minden krónika ugyanazt írja: III. Henrich vereséget szenved Pannoniában, hajóit elvesztve.
A Képes Krónika és Bonfini szerint is a Búvár Kund néven ismert Zotmund éjjel úszva a hajók alá merült, és megfúrta azokat. De mit is takar a neve: Búvár Kund! Az ősnyelvet megőrző dravida nyelvekben a „kund” szó jelentése: szúr, kiszúr, átszúr, lyukaszt, átdöf, vagyis pont az, amit Zotmund csinált a hajókkal. A búvár szó ma is közismert és elfogadott, használjuk a mindennapi életben, magyar szónak tartjuk, a bújik (búv-) ’lefelé esik’ igéből származtatják. Mivel a búvár a vízbe alámerül, lebukik, ez is lehet a szó alapja. Amikor a dravida nyelvekből akarjuk egy magyar szó etimológiáját megfejteni, a megfejtés mindig csak egy lehetséges válasz a kérdésre, mivel a magyar nyelvben másképpen alakult, változott, fejlődött az ősnyelv, mint a dravida nyelvekben. Lényegében „képileg” (amit látunk) az, hogy a búvár lebukik a víz alá, majd visszajön, visszaérkezik, ezt a képet kell a szónak kifejezni.
Összességében leszögezhetjük, hogy igen is létezett!
A borítóképen miniatúra a Képes Krónikából, mikoron is III. Henrich hajói elsüllyednek a Dunában.
Új hozzászólás