ostrom

Malinovszkij és Tolbuchin szovjet marsallok valóságos versenyfutást rendeztek, hogy melyiküké lesz a dicsőség, ki éri el előbb Budapestet. És 1944. december 24-ére –egyáltalán nem várt és nem kívánt karácsonyi ajándékként megérkeztek… A 2. Ukrán Front és a 3. ukrán Front csapatai ostromgyűrűbe zárták a várost, valamennyi védőjével, körülbelül egymillió lakosával egyetemben...

Budapest ostroma a magyar fővárosért folyó küzdelem volt a Szovjetunió és Románia, valamint a Harmadik Birodalom és Magyarország között 1944. december 25-től 1945. február 13-ig. Budapest 102 nap múlva adta meg magát. A védők mintegy ötven napig álltak ellen a szovjetek ostromának, habár készleteik legnagyobb részét már az összecsapás első napjaiban elvesztették, hiszen azokat külvárosi raktárakban tárolták, amelyek hamar az ostromlók kezére kerültek. A civil lakosság kitelepítésére nem került sor, ezért sok civil áldozatul esett a véres küzdelemnek, amelynek hevességét a kortársak a sztálingrádi csatáéhoz hasonlították...

A délszláv háború egyik legpusztítóbb összecsapásának színhelyén, a horvátországi Vukováron emlékeztek a város elestének 30 évfordulóján az egykori hősökre, áldozatokra a kelet-szlavóniai településen. A járvány ellenére több tízezren vettek részt az emlékmeneten, köztük Zoran Milanovic horvát államfő, Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök, és Šefik Džaferović bosnyák házelnök...

1956. Október 30-án délelőtt, nem sokkal 10 óra előtt, egy fegyveres nemzetőrcsapat behatolt az épületbe, felszólítva a karhatalmista védőket, hogy adják meg illetve igazolják magukat, de ekkor az épület belsejéből is lőni kezdtek és kézigránátot dobtak a nemzetőrökre. Ekkor egy sebesült társukat hátrahagyva, a felkelő csoport kimenekült, de néhány rendőr és karhatalmista is együtt futott ki az épületből...

Szulejmán szultán nem sejthette, hogy élete utolsó hadjáratára indul, de megadta a módját, tartotta magát a rég török mondáshoz: „Sereged legyen annyi, mint a tenger homokja, hogy ne lehessen megszámlálni.” Igaz, mások meg így vélekedtek: „A császár (a szultán) hada nagy, de erőtlen, könnyen megverhetnénk Isten segítségébül.” Az országban várták a törököt...

Kicsi vár, maroknyi védővel – az ostrom kezdetén 46 - nem tévedés: negyvenhat – katonával, akikhez csatlakozott még az ostrom 1532. augusztus 5-i kezdete előtt, még körülbelül hétszáz kőszegi lakos és környékbeli parasztember. Egy roskadozó falu várban… Ezzel szemben Szulejmán és nagyvezíre, Paragli Ibrahim serege 80000-90000 fősre tehető. Ehhez jött még hozzá az akkori Európa legkiválóbb tüzérsége, a híres török ostromágyúkból mintegy 200 darab...

A kamera képe a szétlőtt és szétbombázott várost mutatja. A vár előtt négy részeg orosz katona pózol egy T-34-es harckocsi előtt, miközben a füst mindent betölt. Lerombolt házak és mindenütt halottak. Egy borostás arcú NKVD-és tiszt németül ordítja a rádióba: - Elesett Varsó, Budapest, Berlin következik, majd London és New-York! A filmfelvevő lencséje távolodik a várostól, már nem látja a gyilkosságok és erőszaktételek sorát a vörös csillag alatt...

1956 novemberétől egészen más okból, mint napjainkban, de kijárási tilalmat rendeltek el, amit egyetlen napra, december 24-ére felfüggesztettek, hogy az emberek el tudjanak menni az éjféli misére. Aztán a kijárási tilalom 1956 szilveszterén is érvényben maradt. Most, a koronavírus-járvány miatt hasonló korlátozásokra számíthatunk...

Szülejmán szultán 1543-as hadjárata során előbb a szlavóniai Valpót, majd Siklóst szállta meg. Pécsre is komoly ostrom várt volna, de kapitánya, Székely Lukács nem tartózkodott a várban, majd Siklós elestének hírére a püspök is elmenekült. Várallyay ugyan ellenállásra buzdította volna a lakosságot, de ők a megadáson gondolkodtak, ezért a püspök összecsomagolta a holmiját és elhagyta Pécset. Fehérvárra ment, ahol az öreg főpap elhunyt. Nem maradtak a káptalan papjai sem. A kivonuló apácákat Werbőczy Imre fosztogató katonái támadták meg és minden értéküktől megszabadították őket...

A középkorban kétféle folyami hajót építettek. Az egyik hosszú használatra, igen szilárdan építve, a másik típus egyetlen használatra, úgy- mond összedobált, gyenge építés, s gyenge faanyag felhasználásával. Ezeket az út végén szétbontották, s a faanyagot eladták. Henrichnek ilyen egy útra épített hajói voltak, így ezek oldalát könnyű volt megfúrni...