Pécs ostroma 1541. szeptember hónapjának közepén zajlott le, a pontos idejét források hiányában nehéz meghatározni. A törökök első ízben ostromolták Pécset az 1540-47. évi háborúban, de elfoglalni csak második ízben tudták. Pécset azaz Athinai Simon deák védte az ellenségtől, aki a magyar belháborúban még Szapolyai János oldalán vitézkedett, kinek szövetségese az Oszmán Birodalom volt.
A pécsi püspök Ezeki János, 1541. elején meghalt, s emberei I. Ferdinánd király hűségén maradtak. Fráter György azonban fontosnak ítélte Pécs városát, ami leendő menedékként szolgálhatna Izabella királynénak és a csecsemő János Zsigmondnak, ha a Habsburg-sereg netán elfoglalná Budát. Izabella megfogadva György barát tanácsát, Athinayt küldte 300 katonával a vár elfoglalására. Kákonyi János várnagy azzal a feltétellel lett volna hajlandó átadni Pécset, ha Athinay kifizeti a várkatonák hónapok óta elmaradt zsoldját, de erre a deáknak nem volt pénze. Az egyik pécsi kanonok, aki Szapolyai pártján állt, cselt eszelt ki. Mivel fegyveres kísérettel jártak állandóan még misékre is. Ezt kihasználva próbálta a kanonok hatalmába keríteni a várat, de a csel végrehajtása utólag elmaradt, mert Athinay száz aranyforinttal megvesztegette a kapuőrség parancsnokát, Szucsina Ambrust, aki megnyitotta a déli kaput és azon betódultak Athinay emberei. Kákonyi épp misét hallgatott a Szűz Mária Székesegyházban, mikor meghallotta a zajt. Gyorsan odasietett, remélve, hogy még ellenállásra rendezheti a katonáit, de hiába. Athinay azonban tisztességesen bánt vele és a pécsieknek sem lett bántódásuk...
1543...
Pécs ekkor már néhány éve Ferdinánd kezén volt, kapitánya Székely Lukács, a püspöke Várallyay Szaniszló. A király erősítésül 1000-1000 lovast és gyalogost (Istvánffy Miklós krónikája szerint) küldött oda. Itt szolgált ekkor Magyar Bálint is, a későbbi neves törökverő szigligeti és fonyódi kapitány.
Szülejmán szultán 1543-as hadjárata során előbb a szlavóniai Valpót, majd Siklóst szállta meg. Pécsre is komoly ostrom várt volna, de kapitánya, Székely Lukács nem tartózkodott a várban, majd Siklós elestének hírére a püspök is elmenekült. Várallyay ugyan ellenállásra buzdította volna a lakosságot, de ők a megadáson gondolkodtak, ezért a püspök összecsomagolta a holmiját és elhagyta Pécset. Fehérvárra ment, ahol az öreg főpap elhunyt. Nem maradtak a káptalan papjai sem. A kivonuló apácákat Werbőczy Imre fosztogató katonái támadták meg és minden értéküktől megszabadították őket.
A polgárok pedig, miután a magyar várőrség is kivonult (az elégedetlenség szításában Istvánffy szerint Alia Mátyásnak és Magyar Bálintnak volt a legnagyobb szerepe, bár az utóbbi elég alacsony beosztású altiszt volt ekkor, tehát az állítás is felettébb kétséges), felkeresték a szultánt. „A császár megkérdezte azokat a polgárokat, honnan valók. Ők mondták: Pécsről. – Hallottam, hogy ti lázadók vagytok az én császári felségem ellen! Ők mondták: Ne higgye császári felséged. Mi kevesen vagyunk a városban, mert a mieink közül sokan már régen ellovagoltak. Mondja a császár: És hová menekültek? Pedig én kegyes uruk lettem volna nekik. Felelték neki a polgárok: Felséges császár! Ha meghallják felséged kegyességét, százszorosan haza jönnek, higgye el felséged! Kit akartok köztetek tisztnek? – Mindjárt válaszolták és mondták: Felséges császár, senki sem tetszik nekünk úgy, mint Kászon vajda. A császár feleli: Legyen meg akaratotok.”
1543. július 20.-án Pécs török kézre kerül!
A város kapuján elsőként Kászim bég csapata vonult be. A szégyenteljes megadás még évtizedek múlva, a következő század elején lejegyzett Istvánffy-féle históriában is elítélően, gyávaságként tűnik fel.
Pécs városa csak 1686-ban szabadult fel a török uralom alól, ezalatt a másfél évszázad alatt szinte teljesen elbalkániasodott, eltörökösödött. Pécsen maradt fenn a legtöbb oszmán építészeti emlék, a Gázi Kászim-dzsámi, a Jakovali Haszán-dzsámi, Idrisz baba türbéje, Memi pasa fürdője, de a székesegyház is jó ideig iszlám vallási helyszínként szolgált. A lakosság nagy része délszláv ortodoxokból került ki, a magyar népesség száma erősen lecsökkent.
Források: arcanum.hu;
1541-1542-ig tartó korszak eseményei Magyarországon;
Új hozzászólás