Ha egy önkormányzat kiteszi a szivárványos zászlót, hát kiteszi. Ezzel csupán azt fejezi ki, hogy milyen értékrendet vall magáénak, kikkel szimpatizál és milyen erkölcsi normákat vall magáénak. Ergo: önmagát minősíti. A szivárványos zászló (egyelőre) nem tiltott önkényuralmi jelkép, nincs rajta veres csillag vagy hackenkreutz.
Az egész cirkusz, amit ekörül a kiscsoportos zászló körül gerjesztenek egyes, korábban már levitézlett politikai szereplők, mindössze a gyűlölködés egyik olyan formája, mint amilyenekkel a történelem során már ezerszer találkoztunk és soha nem hoztak semmilyen pozitív eredményt. Csak veszteségeink voltak azáltal, ha bedőltünk a terjesztőknek. Ez is hisztériakeltés, gyűlöletkeltés, amelyben a nemzeti oldalnak véletlenül sem kellene részt vennie. Sem úgy, hogy letépjük ezt, a nem a mi szellemiségünket jelképező zászlót, sem úgy, hogy hergeljük a népeket és a „bátor” letépkedéssel saját, megtépázott politikai érdekeinket igyekszünk továbbépítgetni. A gyűlöletkeltésnek semmi értelme.
Ha kint van, hát kint van. Ha megunják, majd leszedik… vagy ne adj Isten, ha ebben az istenverte nagy találmányban, a demokráciában a választók elérik azt a minimális szellemi szintet, hogy olyanokra szavaznak, akik nem teszik ki ezt a zászlót a székely zászló helyére, akkor nem lesz kint. Mert ugyebár nem a Mi hazánk elnöke választotta meg a fővárosi főpolgármestert, hanem Budapest népének és a "hozzájuk látogató idegeneknek" a többsége. Akkor pedig tépkedjék ők ezt a zászlót. Ha akarják. De láthatólag nem akarják…A budapestieknek ez jó. Mint maga a Geri.
E kereszténynek nevezett országban inkább Nagyboldogasszony napján, vagy Szent Istvánkor kellene együtt fohászkodni azért, hogy hazánkat mentse meg a Fennvaló az efféle ostoba gyűlölködéstől, a szeretetlenségtől, az erkölcstelenségtől, a hisztériakeltéstől. És imádkozni kellene azért is, hogy se a politikai haszonszerzés, se a kormányellenesség és az idegen hatalmak kiszolgálása ne írhassa felül a haza iránti hűséget, elkötelezettséget és a hitet. Mert lelki töltekezés nélkül minden, a mostani zászló-hiszti is csak üres majomkodás, feltűnési vágy. Politikai ködösítés, amely nem az értelemre, hanem az érzelmekre hat… negatívan…
A nemzeti lelki programok bizonyára többet érnének az éjszakai zászlótépkedésnél. S azt az örömet sem adnánk meg a zászlók kifüggesztőinek, hogy a rendőrség azokat vegzálhassa, akik letépkedik a színes nemzetközileg támogatott rongyokat. Mert ez, oda-vissza infantilis, óvodás módszer… A zászlótépkedés épp olyan értelmetlen és primitív dolog, mint ennek a zászlónak az erőszakos és megbotránkoztató kitétele. Egyforma színvonaltalanság, amely csak árt… Meg kell várni, amíg ez a beteges világméretű téboly felemészti önmagát. Mert felemészti önmagát. Ha viszont így hisztériázunk miatta, akkor minket is felemészt, mert gyűlöletet szül!
Ám, nekünk más dolgunk van, és más dolgunk lesz… ha egyáltalán komolyan gondoljuk és vesszük a megmaradást, a túlélést…
Stoffán György, Nemzeti Napló
A cikk a szerző engedélyével lett publikálva!
Új hozzászólás