Kevesen tudják, hogy a kiváló tollú író származása és anyanyelve szerint német s csak a kamasz éveire bírta a magyar nyelvet, amelynek később az egyik legnagyobb mestere lett. Herczeg Ferencet a saját korában írófejedelemnek tartották, akinek higgadt bölcsességét sokaknak példának adták.
A ma irodalomkritikusainak egy része élteti literatúrai munkásságát, a másik része pedig – politikai szerepvállalásai és hitvallása miatt – nem tudja őt méltó helyére tenni a magyarság könyvtárának polcain. Magyar sors, még halálában is. Fájdalmas és mégis gyönyörű…
1863. szeptember 22-én vajh’ ki gondolhatta, hogy pályád a paragrafusok rengetegében, jogászként kezded és az írói vénád mellett magadénak fogod tudni majd a közügyeket, a politikát?
Ki tudja a maik közül, hogy ifjonti véred párbajban embert ölt, s a tömlöc rideg magánya és fájó lelkiismereted örökre letetette veled a gyilkos acélt? S tudják számosan, hogy 1919-ben a vörös terror éppen hogy megkímélt s a börtön akkor számodra nem is volt nagy büntetés?
Vagy talán megemlékeznek rólad Mester, kit egy nemzet jelölt irodalmi Nobel-díjra? Ámbátor Horthy Miklós kormányzóval való mély, férfias barátságod emléke is elveszett, úgy, mint az, hogy Te voltál a Magyar Revíziós Liga és Petőfi Társaság elnöke. A Magyar Tudományos Akadémián betöltött másodelnöki szerepedről sem ejtenek szót, talán azért, mert akkor még igazán magyar volt az Akadémia?
A háború után, még 1949-ig az íróasztal fiókjának írtál, majd miután az Írószövetség és a Magyar Tudományos Akadémia is kizárt tagjai közül, már egyetlen sort sem.
Nácinak mondtak téged, aki a németet tisztelte, de nem szeretted Hitlert és ellenezted, mind a szovjet, mind a nemzetiszocialista ideológiát. Mily’ sokszor beszéltetek Horthy kormányzóval arról, hogy miként lehetne kimaradni a 2. világháborúból, s majd később arról, hogy miként lehetne abból, minél előbb kilépni!
És mégis, egyeseknek szokásuk téged nácinak nevezni…
Elmúlásod 1954-ben egy hideg februári napon jött el, tested betegen, lelked megtörten.
Herczeg Ferenc!
Ha cseppnyi vigasz is, 1989-ben posztumusz visszaállították akadémiai tagságodat, szobrod áll Badacsonytördemicen és talán könyveidet is olvassák!
Mester!
Szerény írásomat, hogyan is kezdtem? Magyar sors. Fájdalmas és mégis gyönyörű. A tiéd ilyen volt.
Mint a legnagyobb magyaroké!
Alázatos tisztelettel emléked felé:
Zetényi-Csukás Ferenc
Új hozzászólás