„Sokan tanácsolják, hogy ki kell ugrani a háborúból, de senki sem tudja megmondani - hogyan? Azt mégsem tehetem, hogy kiállok a Vár erkélyére és elkiáltom magam: Átálltam! A németek 24 órán belül Szálasit hoznák.”
(Horthy Miklós mondta Kádár Gyulának, 1943 nyarán, Kenderesen)
A 2. VILÁGHÁBORÚBÓL VALÓ KILÉPÉSI KÍSÉRLET
-1944. október 15-én-
Az meg nem változtatható tény, hogy Magyarország sem földrajzi, sem politikai helyzeténél fogva nem kerülhette el a háborúba való belépést és a háborús részvételt. Horthy Miklós a háborúban való részvételt nem tudta elkerülni, de az alábbi tényadatok világossá fogják tenni, hogy több alkalommal komoly kísérletet tett a „kilépésre”. Ám, nem engedték neki az ellenérdekelt felek, Magyarországot felhasználták a világpolitika és más eszmények oltárán.
Erről szól ez a rövid írás:
A háború, mint 1943-ra bizonyossá vált, elveszett a németek számára. Amikor nyáron Olaszország is kiugrott (mint az első világháborúban), felcsillantották a remény, hogy az angolszász csapatok előbb érik el hazánkat, mint a Vörös Hadsereg. Hazudtak, addigra már régen eladtak bennünket az orosznak. Nem volt esélye egyik kiugrási kísérletünknek sem…
A.W.S. Randall leírása szerint:
„Namier professzor a zsidó képviselettől (Agency) tegnap közölte velem, hogy az ő emberei nagyon aggódnak, ha netán a magyar kormány idő előtt cserbenhagyná Németországot, ami Magyarország megszállását eredményezné, és veszélyeztetné az ott élő 800.000 zsidót, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. A zsidók itt – mondta ő – úgy vélik, hogy Németország nem engedi a magyarok háborúból való kilépését mindaddig, amíg a német hadsereg azt meg tudja akadályozni, sőt nyomban megszállná Magyarországot, amely a legnagyobb számú Európában még meglévő zsidóság megsemmisítését eredményezné. „Azt mondtam, hogy a lehetőség már elő lett terjesztve (lásd a Tablet legutóbbi cikkét) mint ok, amiért Magyarország ne kezdeményezzen korai átállást a Szövetségesek oldalára. „Namier professzor azt mondta, hogy az egyetlen remény, ahogy a zsidóság látja, ha a magyarok nem mozdulnak, amíg gyakorlatilag biztosítva nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.” (Kézírás) „E kérdést megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg kicsi.” (A fenti angol külügyminiszteri jegyzék részben megjelent Juhász Gyula: Magyar Brit Titkos Tárgyalások, 1943. Ez a bizonyíték 1943. október 14-idátummal C12035 szám-jelzéssel, és 1943. október 15, F.O.371/34498 számmal van nyilvántartva).
Ám, már 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot.
Kiugrási kísérleteink és tárgyalásaink:
1943.január-Isztambul,
1943. június-London,
1943. július-New York,
1944. október-Moszkva.
Mielőtt tovább lépnénk, mindenképpen olvassunk bele Eckhardt Tibor „jövőbelátó” (Horthy Amerikába küldött megbízottja) 1943. július 1-én írott levelébe:
„A háború után a politikai rendszert hosszúra tervezett orosz megszállás fogja eldönteni. Már a magyar Sztálin is ki van jelölve: Rákosi Mátyás. Aki nem vállalja a bolsevik parancsot, az náci és el kell pusztítani. Ha most (!) így beszélnek a szövetségesek, hogyan fognak beszélni, ha a Dunához érnek? Tragikus változást idézne elő, ha a döntő időben Románia állna át a nyerő oldalra és mi benne ragadnánk a német szövetségben. Így a románok a mi területünkre szereznének kompenzációkat…”
Minden jóslata bevált.
„Horthy Miklós kormányzó 1944. szeptember végén tanácsadói sürgetésére végre belátta, hogy nem kerülheti el a fegyverszüneti tárgyalásokat a Szovjetunióval. A fegyverszüneti bizottság vezetésével Faragho Gábor vezérezredest, a csendőrség országos főfelügyelőjét bízta meg.
A delegáció repülőgépe október 1-én érkezett meg Moszkvába. Molotov külügyi népbiztos a moszkvai angol és amerikai nagykövetekkel való egyeztetés után október 8-án egy előzetes fegyverszüneti egyezmény szövegét adta át a magyar tárgyalófélnek.
Ennek értelmében Magyarországnak ki kell ürítenie az 1937. december 31. után birtokba vett területeket, meg kell szakítania minden kapcsolatot Németországgal, amelynek azonnal hadat üzenni tartozik. A kormányzó október 11-én felhatalmazást adott az előzetes fegyverszüneti egyezmény aláírására, ami este 7 óra 57 perckor megtörtént. A fegyverszünet azonban az október 15-16-i események miatt nem lépett érvénybe.”
De vajon mi történhetett?
Horthy parancsot adott két tábornokának - Miklós Bélának és Veress Lajosnak -, hogy a jelszó vagy a felhívása után tegyék le a fegyvert az oroszok előtt. Ő maga azt tervezte, hogy Miklós Béla hadseregéhez csatlakozik, és onnan irányítja a proklamációt. Ez sem sikerült. Fiát Ifj. Horthy Miklóst a németek elrabolták, míg őt rákényszerítették a lemondásra és Szálasi Ferenc államfői kinevezésére, majd családjával együtt német őrizetbe vették…
A fentiek kapcsán lehetnek kérdéseink, mert a jelen könnyen mond ítéletet a tegnapon. Való igaz, hogy nem járt sikerrel a kiugrási kísérlet! Hibák is voltak, soha nem vitattam. Az őseink is „csak” emberek voltak. Megvallom, hogy jómagamnak számtalanszor az eszébe jutott a „mi lett volna ha?”, de a történelem könyörtelenül nem ismeri a „ha” fogalmát.
A német megszállás után a szovjet jött, s vele együtt 45 év szocializmus…
A múlt elmúlt.
Tanuljunk belőle és együtt lépjünk tovább!
Isten óvja, Isten áldja a magyar hazát!
Zetényi-Csukás Ferenc
Források:
Gosztonyi Péter: Magyarország a 2. vh-ban (München 1979)
Gosztonyi P: Der kampf um Budapest 1944-45 (Zürich 1964)
Hans Frissner: Verratene Schlachten, Die Tegodie der deutchen Wehrmacht in Rumanien und Ungarn (Hamburg 1956)
Br. Doblhoff Lily: Horthy Miklós. Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat kiadása, 1938.
Horthy Miklós: Emlékirataim. Extra Hungariam. Európa-História, Budapest, 1990.
Új hozzászólás