A hunok elindította népvándorlás elsöpörte a Római Birodalmat. Európában új hatalmak emelkedtek fel, amelyek lényegében máig meghatározzák a kontinens államszerkezetét. Az új államokat teremtő időszak nagy hatású résztvevője volt a hun kultúra és állameszme. A hasonló történetek közül a jelen cikkben elsősorban Attila leszármazottainak a brit trónra kerülésével foglalkozunk. Illusztrációként korabeli ékszerek képét illesztjük a cikkbe, amelyeken a hunok által használt magyar hieroglif írás jeleivel írt magyar mondatok támasztják alá a hun hatás jelentőségét.
1. ábra. I. Caribertus (518 vagy 523 – 567) meroving király lányának és I. Æthelbert (552 – 616) kenti angolszász uralkodó feleségének, Bertának a korongja Canterbury-ből (fotógrafika), az olvasatot a bal oldalon fentről lefelé sorakozó Lyukó, nagy, magas, szár és kő hieroglifák adják, ezek mai értelme: Lyukó a nagy, magasságos úr köve, a bal oldalon a székely írás "ly", "n", "m" "sz" és "harmadik k" (kő) jele
Törvényszerű véletlenek: Úgy tűnik, mintha sorozatos véletlenek vezettek volna e cikk megírásához, holott valójában a magyar értelmiség véleményének törvényszerű önszerveződéséről van szó. Ha az akadémikus "tudomány" szabotálja a nagy kérdések (pl. a hun-magyar azonosság és a magyar szójelek) kutatását, vagy hazudik, akkor körön kívül is támadnak kutatók, akik feltárják és közreadják az elhallgatott és letagadott tényeket. A jelen cikk két szerzője a közelmúltban "véletlenül" találkozott az Attila hotel tulajdonosa, Bárdosi Ferenc által szervezett előadássorozaton. Dr Somos Zsuzsanna (orvos, az MTA doktora) az angolszász Etheling uralkodóház történetét tisztázta a források segítségével. Varga Géza (informatikus, írástörténész) pedig a hun történet szereplői által ékszereken hátrahagyott hieroglifikus mondatokat olvasta el.
2. ábra. Az 1051-ben Esztergomban született Edgar Etheling angolszász koronaherceg, akinek apja az Angliából száműzött Edward herceg, anyja Szent István unokája, Agátha, a hercegi család 1054-ban elindult Angliába, de az 1066-os hastings-i csatavesztés megakadályozta Edgar Ethelinget az angol trón elfoglalásában
További "véletlen" volt Griemsmann Piroska levele, aki elküldte egy Alice Roberts beszámolóját tartalmazó angol videó linkjét és felhívta a figyelmet egy benne látható, a régészek által mostanában kiásott angolszász ékszerre (1. ábra) és véleményt kért róla. Itt is köszönetet mondok érte. A cikk csattanóját (a fenti ékszert tulajdonló Berta királyné többirányú hun kapcsolatának feltárásához vezető adatot) egy másik "véletlen", Allan Scott McKinley Szent Mártonról írt cikke szolgáltatta. Alább ez utóbbival bővebben is foglalkozunk. A Római Birodalom vége:
3. ábra. Rómainak mondott gyűrű a III. századból, magyar hieroglifákból alkotott szabályos világmodellel, középen a világ napistennel azonos forrását jelölő lyuk/Lyukó hieroglifával (a modern térképeken is a körbe zárt pont jelöli a forrást), valamint a négy szent folyó kacskaringó alakú jelével, amelyek az életerőt és az isteni rendet viszik a világ négy tájára, az alsó sorban feketével a székely írás "ly" (Lyukó) és "j" (jó "folyó") rovásbetűje
Az utolsó római császár, Romulus Augustulus, Attila titkárának a fia volt. Flavius Odoaker, aki őt a római császári trónról 475-ben letaszította, szintén Attila udvarában nevelkedett. A trónjáról letaszított fiatal császárt azonban a kor szokásával ellentétben nem gyilkoltatta meg, hanem a hun humanizmus szellemében Nápolyba küldte és életjáradékot biztosított neki (1). Odoaker 476-ban foglalta el Ravennát és az új Itália ura lett. A 3. ábrán látható világmodelles gyűrű a hun vallás és állameszme Rómára gyakorolt korai hatásának bizonyítéka lehet. A meroving dinasztia eredete:
4. ábra. A Childerik sírjában talált ékszer a jóságos Egy isten kegyelméből a Föld felett uralkodó dinasztia hatalmát hirdeti a magyar hieroglif írás jó, Egy és Föld szójelének segítségével, a székely írás "j", "gy" és "f" betűjének előképével, mindezeket a jeleket a hunok is használták, a kettős kereszt Kínában és a hunoknál is a királyi hatalom jelképe és az maradt a Magyar Királyságban is
A meroving dinasztia eredete nem választható el a hun történettől. A modern történeti összefoglalókban sok jót és szépet olvashatunk a merovingokról, ám nem tudjuk meg belőlük, hogy ki is volt az uralkodóház megalapítója. Van, aki Merovech-et (411-457), a dinasztiának nevet adó őst tekinti annak, mások csak a fiát, Childeriket (437-481). Azt nem tudni, hogy ez utóbbi miért csupán 457-ben ült trónra, mit csinált korábban, Attila (410-453) idejében ő vagy az apja? A korabeli források tudni vélik, hogy az V. század közepén a Merovingok nem teljhatalmú uralkodók voltak, hanem inkább a hunoktól függő tartományurak.
5. ábra. Meroving boglár (fent), a sugár irányban olvasható Lyukó isten országa mondat (lent balra) és a meroving hieroglifáknak megfelelő székely "ly", "us" (ős), "nt/tn" (ten) rovásjelek és a heraldika ország szójele
"Az úgynevezett Fredegar Krónika egy rövid részletet elárul a sötét múltból, eszerint Merovech felesége (talán özvegye) és fia, Childerik hun fogságban volt. Arról azonban nem esik szó, hogyan kerültek oda és meddig tartózkodtak ott. Gregorius Turonensis a történetet egy kicsit kiszínezve arról ír, hogy Childerik Türingiába menekül és ott Bysin királynál nyolc évig rejtőzik. Majd onnan visszatérve, sikerül apja királyságát visszaállítani. A tudós egyházi személy megpróbálja elbagatellizálni a nyolc éves fogságot és a hosszú távollét okát abban látja, hogy azért kellett a frank fejedelem fiának elmenekülnie, mert sokat hajkurászta a lányokat. Az igazság azonban az, hogy a merovingok túszok voltak a hunok szövetségeseinél és nem alapítottak önálló államot egészen 457-ig. ... Bóna István hunokról szóló könyvében úgy foglalja össze a történeteket, hogy Childerik a hunok elől menekülve valószínűleg Türingiában kapott menedéket, akik egyébként Attila egyik legfőbb szövetségesei voltak. A merovingok lassú felemelkedése csak Attila halála után és a galliai római uralom megszűnése után következhetett be, de hosszú ideig nem érték el azt a szintet, hogy igazi királynak nevezhették volna őket. Valószínűleg a sok kis fejedelemség egyike volt. Amikor Childerik 481-ben meghalt, még egykori urai, a hunok divatja szerint temették el." - írja Obrusánszky Borbála az Alfahír portálon megjelent A merovingok hun múltja c. cikkében (amelyet azonban újabban nem találok). A Childerik sírjából előkerült egyik ékszer a hun hatást támasztja alá (4. ábra), mert a hunokhoz és a magyarokhoz hasonlóan alkalmazta az uralmi jelvényként szolgáló kettős keresztet. Az 5. és 6. ábrán látható ékszerek magyar hieroglifákból alkotott mondatai a meghatározó erejű hun hatás további dokumentumai. A 7. és 8. ábrán olvasható savaria-i hun mondatok ennek az íráshasználatnak a származásáról tanúskodnak.
6. ábra. Meroving ezüstgyűrű a Jóságos úristen mondattal
Savariai (Tours-i) Szent Márton európai tisztelete: Savariai Szent Márton (316. vagy 317 - 397.) tisztelete egyrészt a merovingokhoz kötődik, másrészt a hunokhoz és Szent István Magyar Királyságához. A modern történetírás törekszik arra, hogy Márton kultuszának töretlen és elképesztő európai népszerűségét valamiképpen megmagyarázza, ám - a pannóniai (azaz hun) gyökerek mellőzése, sőt tagadása miatt - ezt nem koronázhatta siker.
7. ábra. A szombathelyi (savariai) Iseum területén hiteles ásatáson előkerült római kori vereten ismétlődve olvasható a Lyukó ten országa mondat
Legutóbb Allan Scott McKinley tollából olvashattunk egy szomorú dolgozatot Szent Mártonról, amely nem sokkal több egy, a források félremagyarázására, a keleti hatás jelentéktelenítésére törekvő szánalmas erőlködésnél. Ugyanakkor elkotyog egy adatot a Szent Mártonhoz imádkozó Canterbury-i Bertáról, amivel segíti az ethelingek és a merovingok közös gyökereinek (hun kötődésének) felismerését.
8. ábra. A savariai Iseum területén gödörfeltöltésből előkerült vakolatdarabokon megmaradt jelcsoportok egyike, az Óg sár (mai magyarsággal Óg úr) mondat, az ogur népnév egyik korai előfordulása, a hun őstiszteletnek szentelt díszes helyiség maradványa, jobbra fent az Óg és sár "úr" hieroglifa, jobbra lent a székely írás "o, ó" és "s" rovásbetűje
Amit Mártonról tudunk, azt szinte kivétel nélkül a szent életrajzírójától, Sulpicius Severustól tudjuk - írja Allan Scott McKinley. - E szerző kiterjedt írói munkásságának dacára az V. század első hatvan évében (tehát nagyjából Attila haláláig és a Merovingok önállósodásáig - VG) nincs szöveges utalás arra, hogy Márton kultuszának jelentősége lett volna. Általános a feltételezés, hogy Szent Márton tisztelete a VI. században a Meroving-dinasztia hathatós támogatásával terjedt el Galliában s általuk vált Gallia védőszentjévé. Ezt a képet Márton utóda, Tours-i Szent Gergely (573– 593/4) alakította ki Szent Mártonról, aki megírta A frankok történetét. Gergely feljegyzi, hogy a Tours-i egyházmegye területén kívül három templomot és kilenc kápolnát szenteltek Szent Mártonnak és két ereklyeátvitel történt. Hozzáteszi, hogy ez önmagában még nem indokolta volna a szent kiemelt tiszteletét. Van azonban a kultusznak egy eleme a VI. században, mely minden kétséget kizáróan a kiemelt helyzetét jelzi, ez pedig Szent Márton és a meroving uralkodóház kapcsolata. Gergely és – kisebb mértékben – a barátja, Fortunatus ismételten utal Szent Márton szoros kapcsolatára a merovingokkal. Tours-i Szent Gergely Szent Márton csodáinak négy vaskos könyve mellett azáltal adott óriási lökést a kultusznak, hogy A frankok történetében kitüntetett szerepet tulajdonít Mártonnak, aki itt a galliai történelem kulcsfigurájaként és a meroving uralkodók védőszentjeként jelenik meg. Történeteit azonban nem szabad készpénznek venni - írja komolyan vehető alátámasztás nélkül a szerző - mert Gergely a merovingokat Pannoniából, Márton szülőföldjéről hozza Galliába. A merovingok és Szent Márton hazájának összekapcsolásával Gergely rokonságba hozta őket. Gergelynek, aki minden meroving királlyal szoros kapcsolatban állt és fő szerepet játszott a VI. század végi meroving belpolitika életveszélyes játszmáiban, óriási szüksége volt erre a tekintélyre - hangsúlyozza indokolatlanul a francia szerző, majd hozzáteszi, hogy Gergely legközelebbi szövetségeseit, Venantius Fortunatust és Radegundát, akik ugyancsak elkötelezték magukat Szent Márton kultuszának népszerűsítése mellett, szintén erős szálak fűzték a királyi udvarhoz.
9/a. ábra. Angolszász bross a VI. századból (középen), a bross Lyukó, jó, ragyogó és Óg hieroglifái (balra, fentről lefelé) és a hieroglifáknak megfelelő székely "ly", "j", 'r' és "o, ó" rovásbetűk (jobbra)
9/b. ábra. Egy keretbe zárt mondat a fenti angolszász ékszerről, az olvasata mai magyarsággal: Óg, ragyogó, jóságos Óg, az Ószövetségben is szereplő Óg király azonos Heraklészel, akit a görögök a szkíták ősapjának tartottak, ezért nevezték eleinket Óg úr ősapánk után ogur népeknek
Mit tehetünk hozzá a fentiekhez? Allan Scott McKinley a Szent Mártont és a merovingokat személyesen ismerő és a rájuk vonatkozó adatokat egybehangzóan megörökítő Gergelyt, Fortunatust és Radegundát éppen azért (a személyes kapcsolatért) tekinti hiteltelennek, ami miatt megbízhatóak? Azt, hogy Gergelynek és követőinek óriási szüksége volt a merovingok tekintélyére s ennek érdekében megszépítette volna Szent Márton életrajzát, a szerző csupán sejteti, de komolyan vehető alátámasztását nem adja. Ebből ugyanis az következik, hogy a merovingok álláspontja is ugyanez lehetett (Gergelyhez hasonlóan ők is meghatározónak tarthatták a hun alapokat). Ugyanilyen erővel azt is feltételezhetjük, hogy egy nyilvánvaló történelemhamisítással a szent életrajzírói lejáratták volna magukat a kortársak előtt, ezért a tájékoztatásukat komolyan kell venni. Allan Scott McKinley dolgozata egy hunellenes prekoncepcióval terhelt, az érvelése tudománytalan és erőtlen, nem több a történelemhamisítással egyenértékű eltúlzott "forráskritika" példájánál.
10. ábra. Középkori francia kódex Szent Márton említésével, akinek a hun (azaz magyar) származása a XII. században (adatolhatóan 1181-től) a francia hagiográfiai irodalomban (Historia septem sanctorum dormientium) tűnik fel. A forrás így szól: “Saint Martin fust de mont noble ligniee et de saincte vie. Il fu ne de pannonie qui ore est appelleé hongrie. et fu filz flories qui fu filz eaumer Roy de Hongrie.” Magyarul: "Szent Márton nemesi származású és szentéletű volt. És Florus fia volt, aki Eaumerus, Magyarország királyának a fia volt." (Maria Rosu szíves segítsége alapján)
Ő maga említ egy további, független forrást is, amely szintén a merovingok és Szent Márton kapcsolatát tanúsítja. Beda Venerabilis ugyanis azt írja, hogy Berta (a néhai I. Caribertus meroving király lánya és I. Æthelbert kenti uralkodó felesége) Canterburyben Szent Márton templomában imádkozott (Berta korong alakú világmodellje látható az 1. ábrán). Neki és férjének kitüntetett szerep jutott a kereszténység elterjesztésében, amennyiben az elsők között vették fel az új vallást és építettek keresztény templomokat a brit szigeteken. E Szent Márton angliai tiszteletéről szóló adattal el is érkeztünk jelen cikkünk központi témájához, az angolszász Etheling dinasztiához, amelynek az említett Ethelbert kenti uralkodó is a tagja volt. Szent Márton tisztelete összekapcsolja a két hun alapozású uralkodóházat: a kontinenst uralmuk alá hajtó merovingokat és a Brit szigeteken elhatalmasodó ethelingeket. (2)
11. ábra. Kenti angolszász ékszer a VI. századból hieroglifikus mondatokkal (pl: Magas szár kő országa), a kép jobb oldalán a kenti hieroglifáknak megfelelő magyar jelek
Az angolszász Etheling- (Cerdic-, Wessex-) dinasztia Az első brit uralkodócsalád történetéről és az etheling jelzőről az angol nyelvű wikipedia a következőket írja (Tóth Gyula fordítása): „Az Atheling szó (melyet Aetheling, Atheling illetve Etheling formában is írtak) egy ősi angol kifejezés, melyet az anglo-saxon Angliában használtak azoknak a királyi családból származó hercegeknek a megjelölésére, akiket származásuk feljogosított a trónra. Ez a kifejezés egy régi angol illetve régi saxon szóösszetétel, mely egyrészt az aethele, vagy (a)ethel szóból áll, melynek jelentése »nemes család«. A szó végén található –ing jelentése pedig "abból való" ... A 9. századtól ezt a titulust még szűkebb kontextusban használták, amikor is kizárólag a Wessex fölött uralkodó Cerdic ház tagjait értették alatta. ... A Wessex ház, vagy más néven Cerdic ház arra a családra utal, amely kezdetben a délnyugat angliai Wessex fölött uralkodott. Cerdic (467 – 534.) az angliai Wessex királyság alapító uralkodója ... a szászok egyik vezetője volt, amely népcsoportnak a késő ókorban az Északi-tenger partján volt a szállásterülete, és az 5. század folyamán a szomszédos angolokkal és jütökkel útra keltek a Brit-szigeteket meghódítani, melyet a rómaiak 400 után hátrahagytak. Eleinte, 450 körül a brit szigetek legközelebb eső része, azaz Kent volt a cél, amelyet a hagyomány szerint Hengest és Horsa hódítottak meg. Cerdic származásáról semmit sem tudunk. Egy szász sereg vezetője volt (a krónika szerint ők voltak a gewissák), akik 495-ben a mai Hampshire-ben, valószínűleg a mai Bournemouth környékén szálltak partra, és hamarosan az ottani romanizált britek ellen stabil hídfőt tudtak képezni.” Hozzátehetjük, hogy a "romanizált britek" vezetői jobbára szarmaták lehettek, akik jó része szintén hun, vagy hun kultúrájú volt (amit például Wales - feltehetően szarmata eredetű - sárkányos zászlaja is alátámaszt).
12. ábra. Angolszász korong az ismétlődő Lyukó ten földje (mai magyarsággal Lyukó isten földje) mondattal (Canterbury, VI. szd.), bal oldalon fentről lefelé a Lyukó, ten (vagy isten?) és föld hieroglifák, jobb oldalon a nekik megfelelő székely "ly", "nt/tn" (ten) és "f" rovásjelek
Az első angolszász bevándorlók Attila galliai hadjárata idején keltek át a Csatornán s később őket követhette Cerdic, az Etheling-dinasztia megalapítója. A nagy hun uralkodó, Etele szokása volt, hogy a csatlakoztatott népek fölé a saját fiait nevezte ki. Ez történhetett az Elba torkolatánál élő szászokkal is, akik aztán több hullámban bevonulva meghódították Angliát. Nyilvánvaló, hogy valamelyik hun királyfi vezette őket és vitték magukkal az ősvallási jelentőségű hun hieroglifikus íráshagyományt, amelynek az uralmat legitimáló szerepe volt (ez a végső soron kőkori eredetű írás csak néhány vallásos jellegű, a világot bemutató mondat leírását teszi lehetővé). A jelen cikkben látható tárgyak jelhasználata arra utal, hogy az angolszászok évszázadokkal később is fontosnak tartották a hun jelhagyomány megőrzését, uralkodóik és trónörököseik Etele véréből való származását.
13. ábra. Angolszász korong, köriratában az ismétlődő Magas sár (mai magyarsággal Magasságos úr, Magasságos sarok) mondattal, a bal felső sarokban a magas és a sár hieroglifa, a jobb felső sarokban pedig a nekik megfelelő székely "m" és "s" rovásbetű
Az etheling jelzőben Attila hun nagykirály magyar és német neve, az Etele ismerhető fel (Attila városának német neve: Etzelburg volt). A dinasztiát Etheling-dinasztiaként magyar szerzők említik. Ez az elnevezés indokolt lenne, mert az uralkodóházhoz tartozó személyek nevében 17 alkalommal szerepel az Ethel előtag, például: Ethelred, Ethelbert, Ethelbald, Ethelhilda, Ethelswith, Ethelwerd, Ethelstar, Ethelstan stb. Az etheling jelző angliai használata keleti, germán, hun és sztyeppi kapcsolatok bizonyítéka. Az angolszász uralkodóházhoz tartozó személyek közül huszonnégynek a nevében fordul elő az Ed, pl: Edwin, Edgar, Edhilda, Edgiva, Edbarth, Edwy stb. Ez az Ed előtag is hun kapcsolatokról árulkodik, mert Attila két fiának: Ed-nek és Edömén-nek, valamint Edikon-nak, Attila testőrparancsnokának nevére emlékeztetnek (az Edikon mai magyarsággal Egy hun "Isteni hun").
14. ábra. Kenti angolszász világmodell (Dover Museum), a köriratban ismétlődő, magyar hieroglifákkal írt Lyukó magas köve mondattal (középen), bal oldalon a napistent jelképező Lyukó hieroglifa és a lépcsős toronytemplomot ábrázoló magas kő mondatjel, jobb oldalon a kenti hieroglifáknak megfelelő székely "ly", "m" és "harmadik k" jelek
Az angolszász dinasztia kapcsolatot tartott a magyar uralkodóházzal. Amikor Vasbordújú Edmund angolszász uralkodót árulók 1016-ban meggyilkolták, a két fia, Edmund és Edward herceg Magyarországra menekült. Edmund feleségül vette Szent István leányát, Hedviget s tőlük származik a magyar Gutkeled család, ám Edmund később meghalt. Edward Szent István unokáját vette feleségül, nekik három gyermekük született: Margit (1046-1093), Krisztina és Edgár (1151-1126). Őket a gyermektelen Hitvalló Edward angolszász uralkodó visszahívta Anglia trónjára s 17 magyar lovag kíséretében vissza is indultak a brit trón elfoglalására. Edward Etheling azonban megérkezvén, meghalt. Fiának, Edgárnak a trónra lépése pedig a normann betörés, a hastings-i csata miatt hiúsult meg. Margitot azonban feleségül vette a skót uralkodó. Szentté, majd Skócia patrónájává avatták. A hercegi családot Angliába visszakísérő magyar lovagok egyike volt Móricz, I. András király unokája. Tőle származik a skót Drummond-klán, amelynek több tagja sikeres bankár lett. A család egyik tagja, Henry Drummond (1786-1860) könyvet írt A brit nemes családok története címmel, amelyben önmagát Drummond, a hun-ként jellemzi és közli a fenti származástörténetet. Egy másik magyar lovag, Szár László fia, Bertalan lett a Leslie-klán megalapítója, amelynek tagjai évszázadokon át egyházi méltóságok és diplomaták voltak. Egy Leslie-klánból származó főpap aktívan részt vett a pápához írt Skót függetlenségi nyilatkozat (1320) megszerkesztésében, amelyben szerepel, hogy a skót nép a szkíták leszármazottja. Ez a skót dokumentum később az Amerikai függetlenségi nyilatkozat példájául is szolgált. Margit hercegnő életének első 10 évét Szent István "bizánci ragyogású" udvarában töltötte, további 10 évig élt az angolszász Hitvalló Edward király komor udvarában, annak 1066-ban bekövetkezett haláláig. Margit szép, magas, bájos, nagyon művelt és ügyes a kézimunkában. a testvéreihez hasonlóan beszélt, írt és olvasott latinul, angolszászul és magyarul. Egy hajótörés folytán került Skóciába, ahol az özvegy, jó szándékú és a kor szokásainak megfelelően írástudatlan Malcolm király 1070-ben feleségül vette. Margit Skóciát tudatlanságban és durvaságban találta, nem csak a nép, hanem a papság esetében is. Az esküvő alapjaiban változtatta meg a király és véle Skócia vad természetét, finomított szokásain és végül a valaha Skócia trónján ülő legnagyszerűbb uralkodóvá változtatta. Margit megvédte az igazságot, megerősítette és reformálta a vallást, a szegényeket gondozó intézményeket létesített és támogatott. Templomokat, apátságot és kórházat alapított. Könyveket gyűjtött és tudósokat hozatott az udvarba. Oxfordban ma is őrzik Margit latin nyelvű imakönyvét. Margit hívta össze az egyházi zsinatokat, ahol ő maga érvelt is. A nemesek leányait szövésre, vallásra és erkölcsös életre tanította. Ekkor született a jellegzetes skót szövet, a tartan, aminek az elnevezése a magyar tarka szó változata lehet. Boldoggá tette a népet, azaz elősegítette a civilizációt, a művészetet és a képzést.
15. ábra. Kenti angolszász világmodell (VII. szd.), a köriratban a Lyukó a ragyogo sár (mai magyarsággal Lyukó a ragyogó úr) mondat ismétlődik, ugyanez olvasható sugár irányban is (balra fent), balra lent az Ak "Heraklész, patak" hieroglifa, a jobb oldalon fentről lefelé a székely írás "r", "s", "ly" betűi és Ak szójele
Jegyzet: (1) A hun humanizmus emlegetése meglephet egyeseket, ám ezt a jelzőt mégis joggal használjuk a hunokra, miközben a római császárokra a tömeggyilkosság és az eszement kegyetlenség volt jellemző. Julius Ceasar galliai hadjáratának például egymillió gall esett áldozatul. Septimus Severus fiának, Caracallának az esetét is említhetjük, aki a testvérét és társcsászárát anyja, Julia Domna karjaiban gyilkolta meg. A hunoknál korántsem volt kivételes az emberiesség, sőt az levezethető a sztyeppi lovasnomád társadalom alapjaiból, a katonai demokrácia viszonyaiból. A sztyeppén ugyanis a hadifogolynak csak akkor vették hasznát, ha lóra ültették, fegyvert adtak a kezébe és családtagként kezelték. Ezért hasonló a magyar család és cseléd szó. Az állandóan fegyverben álló lovasnomád népesség ura ebből következően szükségképpen és hagyományosan viselkedik humanista módon, míg egy rabszolgatartó római császár a parancsuralmi rendszerhez szokott. A hun humanizmus jelenik meg Attila döntésében, amikor a pápa kérésének engedve 452-ben megkegyelmez Rómának, miközben a gót Alarik 410-ben, a vandál Geiserich pedig 455-ben elfoglalta és kirabolta azt. Ez a nyugaton jórészt meglepő és ismeretlen sztyeppi humanizmus határozta meg a hun Szent Márton eszméit és európai népszerűségét is. Ugyanez tükröződik Szent Istvánnak az uralkodó önkorlátozását hirdető Intelmeiben, ami a korabeli Európában példátlan gondolat volt. E sztyeppi alapállásnak köszönhető, hogy az Árpád-ház oly sok szentet adott a világnak és sorozatosan megtörtént, hogy hun vérből való hercegnő mutatott példát európai népeknek. (2) Berta története négy szálon is kötődik a hunokhoz. Egyrészt ő is, meg a férje is hun alapozású dinasztia sarja volt. Ezen felül hun jelekkel írt mondatokat őrző ékszert viselt és a hun királyfi hírébe keveredett Szent Mártonnak emelt templomban imádkozott. Berta meroving királylány és Ethelbert angolszász uralkodó házassága arra utal, hogy a hun hagyományt őrző európai dinasztiák évszázadokon keresztül kapcsolatban maradtak egymással. E kapcsolat jele a kiemelt Szent Márton-tisztelet is, amit Szent István Magyarországán is tapasztalhatunk. Ezeket az eredeti kapcsolatokat később - kézenfekvően - házasságkötésekkel is megerősítették. Ilyen házasságkötésre szolgál példával a hun eredetű Árpád-ház tagjaként Szent István is, aki olyan bajor családból választotta feleségül Gizellát, amelyik egy hatezer fős egykori avarhun kolóniából alakult ki (bajorországi magyaroktól származó, ottani kolostorban fennmaradt adatra támaszkodó szóbeli közlés). Hasonló ez a párválasztás Berta és Ethelred házasságkötéséhez, mert az angolszász és a meroving/frank uralkodóház egyaránt hun alapozású volt. E példák megengedik a következtetést, hogy Szent Márton nézetrendszere és kiemelt európai tisztelete a hun származásával és a hun hagyományt őrző dinasztiák korabeli elterjedtségével van összefüggésben. Franciaországban maradt fent annak emléke, hogy Szent Márton hun királyfi volt. Mint azt fentebb említettük, éppen Gergelytől, Szent Márton társától és utódától származik az első ilyen adat. S hogy a merovingok és a frankok egyébként is rendelkeztek hun eredetű eszmékkel, azt a magyarul elolvasható ékszereik is alátámasztják (4-6. ábra). Szent Márton hun voltát a Savaria városnéven túl, amely szabírhun lakosságra utal, a városban előkerült római kori hieroglifikus írásemlékek is megerősítik, mert magyarul beszélő, az ogur nevet vállaló lakosságról tanúskodnak (7. és 8. ábra). Szent Márton kiemelt európai sikerének tehát az a magyarázata, hogy az Európa nagy részét uraló, hun alapozású dinasztiák természetes módon támogatták a saját szentjük, a hun Szent Márton tiszteletét.
References:
Szent István király (1027) Intelmei Imre herceghez, Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtár https://mek.oszk.hu/00200/00249/00249.htm (accessed on 24 04 2020)
Dr. Somos Zsuzsanna (2019) Hunok a brit trónon (video)
https://www.youtube.com/watch?v=3xmjqgHjvV0 (accessed on 24 04 2020)
Dr. Somos Zsuzsanna (2018) Az Etheling dinasztia. Hunok a brit trónon? in: A Biblia és az ősi Sumér irodalmának párhuzamai SN Kramer szerint. Püski, 2018. 109-120. oldal.
Dr. Somos Zsuzsanna (2019) Az Etheling dinasztia, in: Skóciai Szent Margit az Árpád-házi királylány, felmenői és leszármazottai. Püski, 2019. 9-12. oldal.
Thelegdi János (1598) Rudimenta
https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/2020/01/thelegdi-janos-rudimentajanak-magyar.html (accessed on 24 04 2020)
Tóth Gyula (2013) Szkíthiától Maghrebig, A Gutkeled nemzetség II.
https://maghreb.blog.hu/2013/10/24/a_gutkeled_nemzetseg_ii (accessed on 24 04 2020)
Alice Roberts (2016) Digging for Britain (Series 5 Episode 3) - East (2016) (video)
https://www.youtube.com/watch?v=n0sI7XOsJUk (accessed on 24 04 2020)
Allan Scott McKinley (2006) Tours-i Szent Márton tiszteletének első kétszáz éve, Világtörténet, 2006. 1. http://real.mtak.hu/35248/1/Mckinley.pdf (accessed on 24 04 2020)
Varga Géza (2017) Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
http://csinyalohaz.hu/index.php/cikkek/255-magyar-hieroglif-iras (accessed on 24 04 2020)
Varga Géza (2018) A hunok magyar nyelvéről és a székely írás hun eredetéről folyó ostoba vitáról
https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/2018/07/a-hunok-magyar-nyelvenek-es-szekely.html (accessed on 24 04 2020)
Varga Géza: A hun Edikon és a székely "gy" (Egy) rovásjel
https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/2019/10/edikon-egy-hun-magyar-nevadasi-rendszer.html (accessed on 24 04 2020)
Varga Géza: VI. századi angolszász világmodell hun mondatokkal
https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/2020/02/angolszasz-vilagmodell-hun-mondatokkal.html (accessed on 24 04 2020)
Irodalom: Szent István király Intelmei Imre herceghez Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtár (Szent István I. törvénykönyve 1027-ből) Dr. Somos Zsuzsanna: Hunok a brit trónon (video)
Dr. Somos Zsuzsanna: Az Etheling dinasztia. Hunok a brit trónon? in: A Biblia és az ősi Sumér irodalmának párhuzamai SN Kramer szerint. Püski, 2018. 109-120. oldal.
Dr. Somos Zsuzsanna: Az Etheling dinasztia, in: Skóciai Szent Margit az Árpád-házi királylány, felmenői és leszármazottai. Püski, 2019. 9-12. oldal.
Mártélyman: Az angol királyok félig magyarok?
Thelegdi János: Rudimenta
Tóth Gyula: Szkíthiától Maghrebig, A Gutkeled nemzetség II. Alice Roberts: Digging for Britain (Series 5 Episode 3) - East (2016) (video)
Allan Scott McKinley: Tours-i Szent Márton tiszteletének
első kétszáz éve, Világtörténet, 2006. 1. Obrusánszky Borbála: A merovingok hun múltja (Alfahír) Obrusánszky Borbála: Merovingok, vagy késő hunok? (Alfahír) Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017. Varga Géza: A hunok magyar nyelvéről és a székely írás hun eredetéről folyó ostoba vitáról Varga Géza: A hun Edikon és a székely "gy" (Egy) rovásjel Varga Géza: VI. századi angolszász világmodell hun mondatokkal
Varga Géza
Új hozzászólás