szkíta

A bal vállára rajzolt különös szarvasábrázoláson három jelet is felismerhetünk. Ezek egy nemzetközi jelszótár elemeit képezték, amelyeket a magyar hieroglif írás és az abból kialakult székely írás őrzött meg napjainkig. Ennek köszönhető, hogy e 2500 éves jeleket ma is el tudjuk olvasni...

Individuális népekké való tagolódásuk a 2. évezred végére (az a kor ez, mikor az achájok, vagy dórok megérkeznek Peloponnezoszba) már befejeződött, noha ők csak úgy emlegetik egymást, "a népek". A "nép" szó, abban az értelemben, hogy vérségileg, vagy egyéb alapon összetartozó embercsoport, szumirban éppúgy, mint az összes őstörök nyelvekben, szak, szaka, saag, sagga...

Az Isten, vagy Teremtő fogalmának meghatározása ősidők óta folyik. Az emberiség képtelen volt egy egységes szemléletet létrehozni. Sokféle elképzelés, feltevés volt és van napjainkig. Számtalan vallás jött létre és mindegyik esküdött a sajátjára. Sok vallás térítői nem riadtak vissza tanaik erőszakos terjesztésétől sem. Az emberiség sajnos már régen letért az eredeti, ősi isteni kinyilatkoztatás útjáról. A jó és a rossz erők harcai közül gyakran a rossz erők érvényesültek. Az emberséges és a türelmes ősi magyar vallás is ennek lett áldozata...

Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben. A húsvét előtti 7. nap, míg a farsangi ünnepkör vége után a 40. nap. Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be...

Amikorra a mocsaras Kolon-tó rejtett ösvényein megérkeztem Kotogu szalmával, náddal, gallyal fedett csőszkunyhójához, idős tanítóm már várt. Ferde szeme két villanásával jelezte, hogy üljek le és figyeljek reá. Jobbomat a szívemre téve üdvözöltem, majd tekintetemet az öreg kunra emeltem. Én, a tízéves kisfiú. Kotogu bólintott és nagyon halkan beszélni kezdett...

Az európai filmkultúra termését végigtekintve, mintha nem is létezett volna Magyar Királyság, vagy az csak a szlovákoknak lenne fontos. Ezért kellett végre ez a film és kell a történelmünket bemutató további filmek sora. Persze csinálhatták volna jobban is. A bírálók elmondtak már minden hibát a filmről, nem szükséges ezeket megismételnem...

A magyar történeti hagyomány a napjainkig folyamatosan használt székely írást még az 1500-as években is hun-szkíta írásnak nevezi (Thelegdi/1598). Az akadémikus tudomány az 1849-es világosi fegyverletétel után az ótürk írás leszármazottjának minősítette, bár ezt sohasem támasztotta alá (Németh/1934). Az elmúlt évtizedekben végzett alternatív kutatás a hagyományt igazolta, kimutatva, hogy a székely írás nem átvétel, hanem a magyarság alkotása, amelynek kezdetei a kőkorba nyúlnak vissza...

Véleményem szerint mind Atillát, mind Álmost turanoid-típusúnak lehetett volna mondani az antropológia szerint. Széles arccsont, barna haj, sötét és keskeny szem, ill barnás bőrszín. Az is meglehet, hogy ma talán többen igazi ázsiai embernek gondolnák őket. Pedig nem, sokkal inkább az ún, alföldi embertípushoz sorolhatóak lennének...

222 éve Londonban ismertették a székely-magyar rovás abc-t, egy írástörténeti kiadványba került be. Edmund Fry 1799-ben kiadott könyvének címe: PANTOGRAPHIA. A könyv azért izgalmas, mert bemutatja a székely-magyar ábécét is, a Hottentotta és Új-holland között. Eszerint ez a hunok ábécéje. Különösen érdekes az, hogy a “Hun” ábécé mellé tett ismertetőben szerepel Attila neve is...

A fennmaradt krónikáink – a Képes Krónika és Kézai Simon Gesta Hungaroruma – arról tudósítanak, hogy az Abák Edtől és Edömönttől származnak, akik pedig nem mások, mint Attila király kisebbik fiának, Csabának a gyermekei. Ezért lehetett az Aba nemzetségből magyar királyt választani, hiszen ők is ugyanazon vérvonalból eredeztették magukat, mint Szent István, azaz Attilától...