Amikorra a mocsaras Kolon-tó rejtett ösvényein megérkeztem Kotogu szalmával, náddal, gallyal fedett csőszkunyhójához, idős tanítóm már várt. Ferde szeme két villanásával jelezte, hogy üljek le és figyeljek reá.
Jobbomat a szívemre téve üdvözöltem, majd tekintetemet az öreg kunra emeltem. Én, a tízéves kisfiú.
Kotogu bólintott és nagyon halkan beszélni kezdett:
- A mongolok rettenetes serege 1241. március 12-én tört be a Vereckei-hágón és az Uzsoki-szoroson. A faakadályokkal elzárt gyepűkapukon többezernyi szláv favágó hadifogoly munkára kényszerítésével úgy jöttek át, mint a kés a vajon. Tízezernél is több mongol kardjának pengéje csillant meg e régi tavaszi napon. Élükön a kegyelmet nem ismerő, vérszomjas Siban kán lovagolt.
Velük nézett farkaszemet a mindössze ötezer főt számláló magyar had, melyet a derék Tomaj-nembéli Dénes nádor vezetett.
A felek már majdnem egymásnak estek, amikor Siban kán tíz hűséges embere kíséretében előre ment és a földbe szúrta a lófarkas fekete zászlót, ami a tárgyalás jele volt az ősi mongol szokásokban.
Ennek láttán, Dénes nádor szintén tíz vitézét maga mellé véve, bátran járult a nagyhírű kán elé.
Siban minden dölyfösséget nélkülözve szólt a magyarok vezéréhez:
- Tisztelet neked Tomajok fia, kinek ereiben besenyők és magyarok vére egyaránt csordul! Tudom, hogy rettenthetetlen harcos vagy, és uradnak, Bélának hűséges védelmezője. Azt is tudom, hogy erős bizodalmatok van a pápátokban és a többi keresztény országokban, hogy majd segítségetekre jönnek.
Tévedtek!
Azt gondoljátok, hogy elfeledték nektek magyaroknak, hogy őseitek a hunok legyőzték őket és lovaikon át nyargaltak át a Nyugat-római birodalom határától egészen Bizánc kapujáig? Tehettek bármit, ti örökre a puszták fiai maradtok! A szoknyás papoknak hisztek, akik csupán imáikkal kívánják megállítani Dzsingisz kán örököseit? Éppen te gondolod ezt Dénes, kinek őse Tonuzoba, az élete árán sem tért meg a keresztségbe?
Figyelj reám Dénes, hallgasd meg szavam!
Vérrel írott ígéretem van és esküm a kettévágott kutyára, hogyha kiegyeztek urammal, Batuval, majd Ögödej nagykánnal, akkor megtarthatjátok országotokat, címeteket, rangotokat, s egyként mehetünk az áruló Nyugat torkának. S, ha így lészen, akkor Atilla hun nagykirály után a pusztai népek újból egy akolba tereltetnek! Legyen úgy, ahogyan régen volt!
Dénes nádor némán, mozdulatlanul hallgatta a nagyhírű mongol hadúr szavait, majd mikor az befejezte mondanivalóját, csak akkor szólt:
- Jó Siban, szavaidat befogadtam, ajánlatodat megértettem! Bárcsak ne mi állnánk egymással szemben, bárcsak elfogadhatná Béla király a kánod által felajánlott békét!
Az eskünk Európa védelmére szól már régtől fogva, még akkor is, ha ők megtagadnak majd bennünket, még akkor is, ha nem jönnek a segítségünkre. Mi az eskünket nem földi embernek tettük, hanem Jézus Krisztusnak és Szűz Máriának, amitől bennünket senki el nem tántoríthat! Harcra fel Siban! Ma a hitünkért, a hazánkért, ha kell, akkor meghalunk!
Miután Dénes a magáét elmondta, megfordította lovát és a tíz vitézévek elvágtatott…
- Kotogu! Mondd miért nem egyeztünk ki valahogyan a mongollal?- szakítottam meg tanítóm történetét.
Az idős nagyot sóhajtott és halkan, elszoruló hangon suttogta:
- Mert az esküt be kell tartani!
Ahogyan ránéztem, meglepődve láttam, hogy könnyek szöknek ki gyönyörű, ferdén hasított szemein. Meghatva ugyan, de nem tudtam abbahagyni a kérdezősködést. Mindent tudni akartam Dénesről és a „tatárjárás” első csatájáról:
- Tanítóm s végtére, hogyan ért véget a harc?
Kotogu komótosan megtörölte egy gyolcskendővel a szemét és úgy válaszolt:
- Fiam! A mongol a magyart ott legyőzte és Dénes nádor is csak sok sebbel menekülhetett el, hogy hírt vigyen a királynak, s annak udvarának. A sok főúr már neki elhitte, hogy mekkora a baj. Így hát a lehető leggyorsabban megpróbálták felállítani az egységes és erős magyar hadsereget.
- És sikerült? - kérdeztem tiszteletlenül.
Az öreg kun egy szelíd, de keserédes félmosollyal mondta:
- Az már egy másik történet, Fiú! Az már egy másik történet…
Zetényi-Csukás Ferenc
Hozzászólások
cáfolat
Az utolsó szóig hazugság. Egyrészt akkor még nem volt pápizmus nálunk, másrészt a tatár/mongol SOHA nem volt testvérnép, hiszen csak az 1200-as években szerveződtek. Harmadrészt nem a nádor, hanem maga a király vonult ki. Nem véletlen vitette oda a szekereket és a kaszákat. Ősi jelképek, amit a testvérnép értett volna, mert ahol ezek megjelenítődtek, ott tilos volt harcolni.
Vajon tudjátok e, mit jelent a szekér és a kasza? ????
Kérdés?
A kasza és a szekér a betakarírást jelenti amikor nincs harc?
Új hozzászólás