Atilla
Attila halála a hivatalos történelemtudomány szerint a Krisztus utáni 453-as esztendőben következett be. Kálti Márk ugyanezen eseményt a 445-ös évre teszi. Egyes vélemények szerint az eltérés abból adódik, hogy Kálti véletlenül felcserélte Attila halála dátumának két utolsó számjegyét (???). Mivel azonban a 445-ös évszám csak a 454-es dátumból vezethető le ilyen módon, ezért sok kutató már eleve nem is 453-ra, hanem egy esztendővel későbbre, azaz 454-re teszi a magyar király halálát…
Édesanyja egy olasz őrgróf leánya, Estei Beatrix volt, aki akkor ment hozzá harmadik feleségeként Endréhez (1235), amikor az már majdnem 60 éves volt. Többen is azt gondolták, törvénytelen gyermeket hord a szíve alatt. IV. Béla (1235-1270) és Kálmán herceg soha nem ismerte el testvérének Istvánt, aki így egész életét külföldön töltötte. Velencében vette el Michele Morosini lányát, Tomasina Katalint. Az ő fiuk volt III. András, aki 1265 tájékán született...
„Isten ostora” és a nyugatrómai birodalom viszonya sokáig békés volt. Pontosan most sem tudjuk, hogy mi vezetett a háborúhoz. Kérdéses forrásaink, a bizánci Proképiosz, és a gót Jordanes nyolcvan évvel az események után két fő okot adnak meg: III. Valentianus császár a keletrómai birodalomhoz hasonlóan megtagadta az éves adófizetést a hunoknak, vagy pedig Honoria húga leánykérése vezetett a békétlenséghez...
Május 30. egészen 1944-ig Csaba királyfi ünnepe volt, katonai ünnepnek számított, mint a marosvásárhelyi Magyar Királyi „Csaba királyfi” Honvéd Gyorshadnemi Hadapródiskola iskolanapja. Aztán felhagytunk a székelyek legendás vezérének ünneplésével. Ennek okairól tán többet tudhatunk, mint a legendás hősről, akinek élete a a regék homályába vész. Van olyan elmélet is, mely szerint valójában nem is létezett, alakját több – talán három – időben és térben egymástól távol élő személy alakjából „gyúrták” össze.
Németország visszaszolgáltatja Nyugat-Afrikának a benini bronzok néven ismert műtárgyakat, amelyeket a mai Benin és Nigéria területén lévő Dahomey királyságból tulajdonítottak el brit gyarmatosítók a tizenkilencedik században – közölték a német hatóságok pénteken. A több száz elrabolt műkincset világszerte értékesítették, így jutott el egy részük német múzeumokba is.
Az sok-sok éves agymosás és egymással való szembefordítás a mételye a magyar összefogásnak. Míg mi egymás torkának ugorva bizonygatjuk a magunk igazságát, és ellenséget keresünk egymás között a nemzeti oldalon, addig a valódi ellen kaján mosollyal dörzsöli a kezét. Így van ez már századok óta, s mi mindig ebben bukunk el...
Amikorra a mocsaras Kolon-tó rejtett ösvényein megérkeztem Kotogu szalmával, náddal, gallyal fedett csőszkunyhójához, idős tanítóm már várt. Ferde szeme két villanásával jelezte, hogy üljek le és figyeljek reá. Jobbomat a szívemre téve üdvözöltem, majd tekintetemet az öreg kunra emeltem. Én, a tízéves kisfiú. Kotogu bólintott és nagyon halkan beszélni kezdett...
Véleményem szerint mind Atillát, mind Álmost turanoid-típusúnak lehetett volna mondani az antropológia szerint. Széles arccsont, barna haj, sötét és keskeny szem, ill barnás bőrszín. Az is meglehet, hogy ma talán többen igazi ázsiai embernek gondolnák őket. Pedig nem, sokkal inkább az ún, alföldi embertípushoz sorolhatóak lennének...
A fennmaradt krónikáink – a Képes Krónika és Kézai Simon Gesta Hungaroruma – arról tudósítanak, hogy az Abák Edtől és Edömönttől származnak, akik pedig nem mások, mint Attila király kisebbik fiának, Csabának a gyermekei. Ezért lehetett az Aba nemzetségből magyar királyt választani, hiszen ők is ugyanazon vérvonalból eredeztették magukat, mint Szent István, azaz Attilától...
Büszke lehet az a nemzet, akiknek ilyen ősei vannak, mint Atilla, Levedi, Ügyek, vagy Álmos, akik nem a maguk javát szolgálták, hanem magukat a közügyért adták! Turulok fiai! Büszkék most Égi Atyácskánál a hun ősök, hogy ilyen utódaik születtek, kik életüket nem féltve harcolnak elődeik vérrel megvívott tősgyökeres jogán!