Trianon néprajzi szempontból

Láttuk, hogy azok a nagyhangú érvek, amellyel Magyarország ellenségei Magyarország fölosztását igyekeztek megindokolni, a legelső vizsgálatnál teljesen tarthatatlanoknak bizonyultak. Néprajzi szempontból az új határok rosszabb és igaztalanabb helyzetet teremtettek meg a réginél, a történelmi jog a magyar nemzet igaza mellett szól, a békeszerződés szerzői maguk elismerik, hogy ha a népek önrendelkezési jogát engedték volna érvényesülni, soha sem teremthették volna meg Csehszlovákiát. Amihez mi hozzátesszük, hogy mai formájukban nem lehetett volna megteremteni a többi utódállamot sem. A szépen kiegyensúlyozott gazdasági egység szétbontása bajt, gondot, nyomorúságot okozott a Csonka-Magyarországnak meghagyott és az elszakításra ítélt területeken egyaránt. Miért kellett hát mégis megcsinálni Trianont? Miért kellett földarabolni azt az ezeréves Magyarországot, amely régi határai között fontos tényezője volt Közép-Európa békés egyensúlyának?

Talán földrajzi szempontok indokolták az ezeréves egység megbontását? Magyarország a világháború előtt a legteljesebb földrajzi egység képét mutatta. Reclus, a nagy francia geográfus, azt mondja róla, hogy: “Ez az ország született ország”. És a történelem igazolta a nagy Reclus megállapítását. Mert a természetnek is megvannak a maga kényszerítő törvényei. A Kárpátok magas koszorúja magától értetődőleg lezár egy félkört s ezt alulról szélesen hömpölygő folyamok vízi határa rajzolja ki természetes és logikus egésszé. Az a földterület, amely ilyen egységesen önmagáért való, a maga törvényeit rákényszeríti a politikai fejlődésre is. A történelem folyamán Magyarország alakja – mindig átmenetileg és ideiglenesen, – sokszor változott. Ha olyan kicsi soha nem is volt, mint a mai Csonka-Magyarország, nem egyszer beljebb húzódott az imént említett természetes határoknál. Máskor viszont a lezárt félkörön messze túl terjeszkedett. Volt idő, amikor négy tenger mosta Magyarország határait. De sem a kisebb, sem a nagyobb országforma nem maradt állandó. Nem maradt, mert nem maradhatott. Az országhatárt mindig magához szűkítette, vagy magához tágította a Kárpátok karéja és a Délen hömpölygő nagy folyók vonala. Kétségtelen: a jövő is bizonyságot ad rá, hogy a valóságnak örök törvényei vannak, amelyeknek logikájával nem lehet vitatkozni.

Az új rendezés során teremtett lehetetlen állapotok rajzához tartozik az a barbárság is, amellyel a trianoni határok a Kárpátok karéját betöltő egységes vízrendszerrel és a háború előtti Magyarország gyönyörűen kiépített egységes vasúti hálózatával elbántak. A Kárpátok lejtőin eredő folyóvizek mind a nagy síkságra ömlöttek és kínálkozva kínálkoztak arra, hogy az Alföldet mesés termékenységűvé tegyék. Ahhoz azonban, hogy ez az ideálisan egységes vízrendszer áldásává legyen az Alföldnek, kívánatos, hogy a folyók alsó és felső folyása egy kézben maradjon. Az árvízveszedelmeket csak úgy lehet biztosan elkerülni, ha az intézkedésre hivatott hatóságok megfelelő műszaki gondozásban részesítik a folyók felső folyását. Trianon után minden folyóvizünk felső folyása olyan országnak a kezébe került, amelyiknek nem érdeke, hogy az árvizeket a gabonatermő magyar Alföld elkerülje. Esztendőkkel ezelőtt, amikor még a vízjelzés legprimitívebb formája is hiányzott, a cseh hatóságok a vizek felső folyásának az áradásáról szándékosan nem értesítették a magyarokat, aminek következtében az áradás a magyar területeket készületlenül találta.

Annak folytán, hogy elvették tőlünk a folyók felső folyását, az ország elvesztette hasznosítható vízi erőforrásainak. legnagyobb részét. Vízi erő nyerésére csak az erős sodrású folyók alkalmasak, amelyeknek a hegyiágyát szokták vízduzzasztó gátakkal elzárni. A folyók felső folyásának elvesztése azt jelenti Magyarország számára, hogy másfél millió lóerőnyi vízi energiából mindössze 75 ezer maradt rendelkezésére.

Akkor talán általános kultúrérdeket szolgált a háború előtti Magyarország elpusztítása? Az elvett részeket talán olyan fejlettebb országokhoz csatolták, amelyek magasabb kultúrnívójú életet tudtak biztosítani a magyar állampolgárságuktól megfosztott lakosoknak? Ennek is éppen az ellenkezője igaz. A kevés analfabétát számláló Magyarország harmadrészét elvették és odaajándékozták a rengeteg analfabétát számláló Romániának. A magyar délvidék lakosait kiszolgáltatták a románokhoz hasonló balkáni színvonalon álló szerbeknek. Még a kultúrállam számba menő Csehországhoz csatolt felvidék műveltségi színvonala is szenvedett az elszakadás következtében, mert a csehek a maguk kultúráját akarják rákényszeríteni erre a területre s ebből a célból elnyomják a bekebelezett területek ősi kultúráját. Magyarország szétdarabolása tehát nem nyeresége, hanem vesztesége az általános európai kultúrának.

Ezt nemcsak mi állítjuk, hanem nemzetközi tekintélyszámba menő, pártatlan bírák is megállapítják. Lord Newton, az angol “House of Lords” jeles tagja, 1920. március 30-án mondott beszédében megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a trianoni békeszerződés tizenkétmillió embert deportál egy magasabb kultúrából egy alacsonyabb kultúrába. Ugyanakkor ugyanott, Viscount Bryce azt mondotta, hogy itt magas kultúrájú, civilizált városokat egyszerűen átnyújtottak és áldozatul dobtak egy írástudatlan, alantas tömegnek. Az Egyesült Államoknak egyik bizottsága pedig, amelyik Erdélyben járt, azt jelentette haza, hogy ott kétmillió nyugati kultúrájú embert áldozatul hoztak a félázsiai erkölcsöknek.

Ezt jelenti a világ kultúrája szempontjából Trianon.

Forrás: Légrády Ottó: Igazságot Magyarországnak!.  Pesti Hírlap, Budapest, 1930. 19-20. old.