Kárpát-medence

Az utóbbi néhány száz évben Európában téves eszmék születtek, mindegyik arról szól hogy Európa a legfejlettebb, a legbölcsebb, a legősibb és így tovább. Mindez sok hibás tudásra épült. Persze ez mind azok után hogy néhány száz évvel azelőtt az inkvizíció ezt az ősiséget felszámolta. Itt-ott még csak morzsák maradtak. Így megszületik a felsőbbrendűség eszméje...

A nemzetközi tudományos világ mindeddig szentírásként kezelte az olyan nyugati krónikákat, mint például Einhardnak a Nagy Károly életéről írt munkája. Minden közlését, minden félmondatát készpénznek vették. Ugyanez a nemzetközi tudományos világ az, amelyik negligálja a teljes középkori magyar krónikásirodalmat, és történelemtudományi szempontból megbízhatatlannak bélyegzi...

A választási kampányoknak nem velejárója az, hogy erkölcsi, vallási, hitbéli útmutatást mentén, annak megfelelően haladjanak ezek a nemtelen, és már-már az embertelenségig süllyedő harcok. Nem is lehetséges ez, mert az egyházak és felekezetek ilyenkor mély hallgatásba burkolóznak, nem tudván, hogy ki lesz a győztes, és az milyen hátránnyal járhat az adott egyházra, felekezetre nézve. A keresztény-keresztyén egyházak és felekezetek azonban ma nem hallgathatnak...

Géza fejedelemről csak úgy kaphatunk hiteles képet, ha alakjáról lehántjuk a német propaganda hiteltelen állításait, melyekkel a bécsi császári udvar különösen az 1848-49-es szabadságharc után próbálta beszennyezni a magyarság múltját, a magyar nemességet és a nemzet legnagyobb alakjait. Ez a máig ható propaganda nemcsak Istvánt, de már Gézát is saját népe árulójaként próbálta bemutatni, aki a „nagy” német-római császárhoz fordul „térítő” papokért, akiknek jóvoltából azonnal felveszi a keresztséget és saját hatalmának biztosítása érdekében idegenekkel árasztja el az országot...

Történelmünk egyik legbizonytalanabb és egyúttal legkényesebb kérdése, az István-Koppány ellentét. A nagy fokú bizonytalanságot az egykorú történeti források hiánya okozza. Az István-Koppány ellentét bemutatása mindig indulatokat szít, még akkor is, ha az én olvasatomban mind István, mind Koppány pozitív szereplő. Sőt vannak, akik számára ez a lehetőség egyszerűen tűrhetetlen...

Kotogu regéi betöltötték az egész gyermekkoromat. Legelőbb azt gondolná az ember, hogy csupán a történelembe való jártasságot szereztem a vele való „tanórákon”, de ha felnőtt ésszel utána gondolok; tanításai, erkölcsi és mentális útmutatásokként is megállották a helyüket. Az öreg kun mondáinak szövése, okításainak következetessége a neveltetésem tudatos részévé vált, s meghatározták egész eddigi életemet...

Néprajzi szempontból az új határok rosszabb és igaztalanabb helyzetet teremtettek meg a réginél, a történelmi jog a magyar nemzet igaza mellett szól, a békeszerződés szerzői maguk elismerik, hogy ha a népek önrendelkezési jogát engedték volna érvényesülni, soha sem teremthették volna meg Csehszlovákiát. Amihez mi hozzátesszük, hogy mai formájukban nem lehetett volna megteremteni a többi utódállamot sem. A szépen kiegyensúlyozott gazdasági egység szétbontása bajt, gondot, nyomorúságot okozott a Csonka-Magyarországnak meghagyott és az elszakításra ítélt területeken egyaránt...

Ebben az országban lassan, a bal és a liberális oldal aljas, pénzért vállalt politikai mesterkedése okán, már mindenki-mindenkit utál. Zsidó a keresztényt, keresztény a másik keresztény, zsidó a zsidót, keresztény a zsidót, szocialista a kormánypártiakat, a liberális pedig, még önmagát is. Erre semmi szükség nem volna ugyan, de ezek a végtelenül ostoba politikai cirkuszok, és ez a mindkét oldalra jellemző műfelháborodás-sorozat nem igazán viszi előre az országot, és kívülről jövő bajaink túlélése is kétségessé válik mindkét oldal számára...

Úgy tűnik, hogy a világjárvány, a tavaszi templom-stop és a 2020-as év egyéb megpróbáltatásai kezdik felnyitni az emberek szemét, lelkét. Jó látni ugyanis, hogy a hajnali szentmisék, a roráték egyre nagyobb tömegeket vonzanak templomaikba, hogy együtt töltsék napról-napra a várakozás örömteli hajnalait az Advent idején...

Az egyik legfontosabb dolgot az ember életében az anyanyelve. Ezt a nyelvet tanultuk meg elsőként édesanyánktól, a környezetünktől, ezen a nyelven ejtettük ki az első szavakat, ez alakította világképünket. A magyar nyelv szavainak érezzük az ízét, a zamatát, ehhez kötődnek gyermekkori emlékeink...