Azt mondják a nálamnál bölcsebbek, hogy a tegnap régen volt, az már a múlt. Míves beszédjüket úgy folytatják, hogy a jelen bírja, a jövő meg elvárja a tetteket. Honnan is venném én a bátorságot, hogy a kútfejekkel vitára menjek, vagy cáfolatukra próbát vegyek?
A hangos szó helyett, inkább a fölém tornyosuló templom keresztjére nézek s egészen halkan, úgy mondom a maroknyi enyéimnek:
Erős hittel vagyok arra, hogyha nagy út van a vándor előtt, akkor először nézzen az hátra – soha ne felejtse el, hogy honnan jött! – majd úgy induljon előrefelé a kitűzött céljai elé!
Rájuk vagyok büszke, a kevesekre – akik visszanézve a múltba, a jelenben, a jövőért tevékenykedve – ígéretüket meg nem szegték, munkájukat mindig elvégezték.
Együtt, tisztességgel és egymást segítve, ahogyan mindenhol kellene, mert mondjon bárki bármit; alapvetően ilyen a magyar becsülete!
Köszönöm!
Zetényi-Csukás Ferenc
Új hozzászólás