A jeruzsálemi Szent Sír templom rovásjelei

Az itt következő cikket tegnap, 24 óra alatt 1200 olvasó olvasta el. Köszönöm! Most azonban bocsánatot kell kérnem tőlük, mert - akaratom ellenére - tévedhettem is a fényképen látott jeleket és azok olvasatát illetően. Az történt ugyanis, hogy Antal Csaba, kedves olvasóm, küldött néhány élesebb képet és egy észrevételt a cikkhez: "Gratulálok! Sikerült elolvasnia a kőtömbök illesztéseit és a vaskapcsokat is. A kapuk fölött faragványok voltak, amit a vaskapcsokkal rögzítettek."

Nos, ha tévedtem volna, nem ez lenne az első ilyen tévedés (1). Talán nincs is szó súlyos tévedésről, inkább csak végig kell gondolnunk, hogy mennyiben kell kiegészítenünk az első fénykép alapján adott magyarázatot. Következzen tehát az első ismertetés, ahogyan azt az említett 1200 olvasóm olvashatta, majd ezután egy kiegészítés.

 

A vésetek első magyarázata

Keszthelyi András barátom hívta fel a figyelmemet a jeruzsálemi Szent Sír templom berárata fölött lévő kőbe vésett jelekre (1. ábra), amelyek mindegyike egyeztethető székely rovásjelekkel. Sőt, a szöveg értelmes olvasatot is ad, ha a jeleket a magyar hieroglif írás (a székely írás elődje) szójeleinek tekintjük. Ez ugyan meghökkentő magyarázatnak tűnik az első pillanatban, ám társul hozzá az, hogy a magyar királyok címei között szerepel a Jeruzsálem királya is (2). Ez és a további, itt helyszűke miatt nem tárgyalható párhuzam, mint például a földrajzi nevek magyarossága, a Fönícia területén egykor élt károk nyelvének magyarazonos szavai, a környezet írásainak (anatóliai hieroglif írás, bübloszi pszeudohieroglifikus írás, urartui ékírás, égei írások) székely írással való összefüggései mégis indokolttá teszik a jeruzsálemi szöveget megemlítését és vizsgálatát.

1. ábra. A jeruzsálemi Szent Sír templom ajtaja fölé kőbe vésett rovásjelek

 

A különös rovásfeliratot hordozó épület, amelynek területe a Golgotát is magában foglalja, Jeruzsálem egykori falain kívül található. Ez Jézus Krisztus keresztre feszítésének, sírjának és feltámadásának helye, ezért ez a kereszténység egyik legfontosabb szentélye. Építését Nagy Konstantin császár uralkodása alatt kezdték meg 326-ban és 335-ben szentelték fel. 614-ben a perzsák felperszelték, ám I. Hérakleiosz parancsára újjáépítették. A mai kupolás bazilikát 1103-1130 között a keresztesek emeltették. A templom a II. és a III. keresztes háború között, 1187-ben muszlim kézre került.

2. ábra. A templom ajtaja fölött lévő rovásszöveg hármas tagolású, ami ősvallási istenidéző szertartások szövegkönyvére jellemző, a rövid függőleges egyenes a székely "kis r" (ragyogó), a hosszú függőleges egyenes pedig a székely "sz" (szár "úr") megfelelője

 

Az istenidéző szertartás első harmadában szólongatják, megidézik az Istent. A második harmadban megjelenik az Isten. A harmadik harmadban pedig búcsúztatják az Istent.

A „Szent Sír-templom” megnevezés a nyugati kereszténység körében elterjedt név, az ortodox egyházak e helyett "Feltámadás templomá"-ról beszélnek (Anasztaszísz). Ez utóbbi elnevezés azért fontos a számunkra, mert a kőbe vésett jelek közül a leginkább feltűnő, a székely "zs" (zsenge, zsendülő) rovásjellel azonosítható jelet is a feltámadó isten jelképeként azonosítottuk egy magyar hímes tojáson. 

3. ábra. A szövegben ismétlődő szár, zsenge szár (mai magyarsággal: Úr, a zsendülő úr) részlet

 

4. ábra. Egy magyar hímes tojás Zsenge ten (mai magyarsággal: zsenge isten) olvasatú részlete

 

A Katolikus Lexikonból azt tudjuk meg, hogy a zsenge az ószövetségi áldozati ajándék egyik formája. Ebbe a fogalomkörbe tartozik az első gyümölcsszedés (szőlő, füge, gránátalma, olajfa, méz), az aratás első kévéi (búza, árpa), az állatok első ellése (5Móz 8,8) és általában a föld termésének a legjava. Emellett nyilvánvalóan érvényesül az az eredeti motívum is, hogy az egész termés, minden gyümölcstermés, az állatok, sőt az ember is az Úré. Ennek jele a zsenge, amelyet évente egyszer, valószínűleg az aratási ünnepen adtak át a papoknak.

A fogalom másik jelentése az Istennek szenteltség (Jel 14,4). A Róm 8,23-ban Pál megfordítja a viszonyokat: nemcsak az ember ad Istennek, hanem Isten is a Lélek első zsengéjét adja gyermekeinek. Így lesz a feltámadott Krisztus az elhunytak zsengéje, azaz ő támadt fel először a halálból és így fognak feltámadni az ő eljövetelekor övéi is (1Kor 15,20.23).

5. ábra. A székely írás "zs" betűje

 

6. ábra. Egy Csou dinasztia korabeli kínai pénz sen "fiatal növény, hajtás" jele

 

7. ábra. A hettita (luvi) hieroglif írás ismeretlen jelentésű jele

 

A jeruzsálemi szövegben szereplő zsenge hieroglifa hettita (luvi), székely és kínai megfelelői (5-7. ábra) arra utalnak, hogy ezek a jeruzsálemi jelek egy igen régi (kőkori?), széles körben elterjedt, nemzetközi jelszótár elemei voltak. Ebből az ősi jelkészletből maradt ránk a hettita (luvi), a kínai és a székely írás is.

A bejárat fölé vésett szöveg teljes, mai nyelvezetű olvasata kb. az alábbi:

Úr, zsenge úr, ragyogj!

Az úr, a zsenge úr!

Ragyogott az Úr, a zsenge úr 

 

A vésetek magyarázatának kiegészítése

8/a. ábra. Az Antal Csaba által küldött kép

 

8/b. ábra. Az Antal Csaba által küldött kép

 

Az éles és részletgazdag fénykép (8. ábra) alapján világosan látszik, hogy amit a székely "kis r" (ragyogó) jelnek néztem, az valójában egy vascsap vége. Amit meg székely "sz" (szár) jelnek magyaráztam, az talán a kövek illesztési hézaga. Ezek a körülmények kétségtelenül gyengítik a fenti olvasatom hitelét, mert lehetséges, hogy ezeket az alakzatokat nem elolvasható jeleknek szánták, hanem csupán a kövek rögzítésével összefüggő technikai jelenségekről van szó. Ráadásul - mint az Antal Csaba hozzászólásából és az általa küldött képekből kiderül - korábban e rovásfelirat(?) előtt volt egy kőbe faragott dombormű, amelyik a feltételezett rovásfeliratot teljes egészében takarta, vagyis azt a templom előtt álló megfigyelő egyáltalán nem láthatta. Ezeket az időközben levett és külön tárlókban bemutatott szép domborműveket a The two Lintels of the Church of the Holy Sepulchre videó nevére kattintva lehet megtekinteni. 

Ebből egy mai ember könnyen következtethet arra, hogy a rovásfelirat(?) sohasem létezett, mert - mai tudásunk alapján - nincs értelme olyan feliratot készíteni, amit kőlap takar, ezért soha, senki nem tud elolvasni. 

Kérdés azonban, hogy a templom építői is így tudták-e? Ők még jobban számíthattak arra, hogy az Isten, akinek a tiszteletére emelték ezt a templomot, a kövek által takart jeleket is pontosan látja. Ezek a jelek formájára kialakított kötőelemek éppen az ő isteni erejét hivatottak megidézni az épület biztosabb fennmaradása érdekében. Az ősvallási eredetű jelek erejét éppen az teszi hihetővé és bizonyítja is például földrengések idején, hogy vasból vannak, vagy - a kövek esetében - célszerűen vannak kifaragva és nyilvánvalóan ellenállnak a viszontagságoknak. Nem számít sokat, hogy ezeket a jeleket az utcai járókelők nem látták, hiszen az építőmester és az Isten közötti üzenetváltásról, szerződésféléről van szó. Az építőmester azt jelzi az Istennek, hogy itt van szükség a segítségére s hogy ez az épület az ő tiszteletét szolgálja. Az Isten pedig azzal jelzi, hogy elolvasta és akceptálja a kőbe és vasba foglalt könyörgést, hogy a megvasalt helyeken a fal megmarad a földrengések ellenére is.    

Marad még a három székely "zs" (zsenge) jel, amelynek jelszerűségét talán ezen felül is meg lehet védeni. Ugyanis, egyrészt a székely "zs" (zsenge) alakok jól látható vésetek a kőben. Most nincs bennük vas és azt sem látom, hogy - ha volt bennük valaha - akkor egy ilyen alakú vas miképpen tarthatta volna a szerkezetet. Ha volt benne ilyen alakú fém kötőelem, akkor arra is vonatkozhat a fenti magyarázat. Akár volt benne vas, akár nem, ez a  véset akkor is lehetett az Istenhez intézett fohász. Ezt valószínűsiti, hogy több írásban is találtunk hasonló alakú szójeleket (5-7. ábra), amelyek éppen a feltámadáshoz kötődő jelentést hordoznak, azaz kötődnek a templomhoz. 

A kérdés megoldása nyilvánvalóan a további párhuzamok előkerülésétől és értelmezésétől várható. Ilyen párhuzamok a legkülönfélébb helyeken felbukkanhatnak. 

9. ábra. A veleméri elolvasható rajzos sindük az Istenhez címzett apotropaikus jelek, amelyek (a tetőcserép alsó oldalán lévén) az utcáról nem láthatók s a padlásról is csak egy részletük látszik az átlapolás és a léc miatt

 

Egy hasonló esetről már korábban is beszámoltam a Veleméri rajzos sindük c. dolgozatban. A veleméri parasztok a házilag készített tetőcserepeikre (helyi szóval: sindükre) ősvallási eredetű rajzokat, jeleket raktak, hogy ezzel elérjék az Isten óvó-védő hozzáállását (9. ábra). Az párhuzamos e veleméri jelhasználat esetében, hogy ezeket a jeleket sem láthatta az utcai járókelő. A hódfarkú cserepek két rétegben vannak felrakva, azaz a jeleket nyilvánvalóan eleve takarásba tették. Tudatában voltak annak, hogy nm láthatók az utcáról, de még a padlásról sem, mert szinte teljesen elfedi a rajzokat a másik cserép és a léc.   

A dilemmát (hogy a jeruzsálemi kőbe vésett "jelek" közül melyik valódi jel és melyik csupán kötőelem) a további kutatás, a párhuzamok megértése segítheti és döntheti el. Egy körülmény bizonyosan megállapítható: az apotropaikus (óvó-védő) jelek, jelképek, tárgyak jó részét eleve úgy helyezték el (például az épülő háza sarkai alá, a falba építve, vagy a sírba dobva), hogy azt az épület fennállása, a sír megbontatlansága idején a Jóistenen kívül más nem láthatta. Ezért indokolt a jeruzsálemi és a hozzá hasonló, földi ember számára gyakorlatilag nem látható jelek számba vétele és értelmezésük megkísérlése is. 

 

Jegyzet:

(1) Szekeres István barátom egy Árpád kori magyar templom kovácsoltvas rögzítőelemét (annak a fal külső oldalán látható végét) vélte rovásjelnek. Ő azonban az ismétlődő kritikák ellenére is kitartott a talán téves magyarázata mellett. Azért írom, hogy talán téves, mert nem zárható ki, hogy eleink e praktikus és szükséges vas kötőelemeket korántsem véletlenül, hanem az erősebb megtartónak gondolt isteni hatás elérése érdekében igazították a szent jelek formájához. Több példája van ennek a korabeli megközelítésnek (amely a technikai hasznosságot összekapcsolta az Istenhez intézett könyörgéssel), ezért nincs okunk eleve kizárni a kovácsolt vas építőelemek elolvashatóságát sem az Árpád kori Magyarországon, sem Jeruzsálemben. 

(2) II. András ugyanis az általa szervezett keresztes hadjárat során 1218-ban Akkont elérve felvette a Jeruzsálem királya címet, amely később is megmaradt a magyar királyok címei között (ám ez - a dokumentumok szűke és ellentmondásos értelmezési lehetőségei miatt - azóta is vitatott).

 

Irodalom:

Szent sír templom (Katolikus Lexikon)

The two Lintels of the Church of the Holy Sepulchre (video)

Varga Géza: Hímes tojás a "Jóma, a zsenge istene" mondattal

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Istenidéző szertartás szövegkönyve a Telki környéki hun vascsaton

Varga Géza: Sorokba rendezett szimmetrikus szöveg Nenad korongján

Varga Géza: Veleméri rajzos sindük

 

 

Varga Géza