Bosznia-Hercegovina

1523 augusztusának elején Ferhád boszniai pasa és Báli nándorfehérvári bég mintegy 12.000 főnyi serege a Szerémségre tört, pusztított, majd Rednek várának bevételére indult. A magyar és rác határvédő katonáknak, Tomori Pál távollétében, Bárdy István volt a kapitánya. Rednek alatt csaptak le a törökökre augusztus 6-án. A harc másnapig tartott három helyszínen, Rednek, Szávaszentdemeter és Nagyolaszi mellett...

A 35 fölöttiek minden bizonnyal emlékeznek még ( a fiatalabbaknak meg okulás) a Jugoszlávia szétesését követő háborúkra, amely során előbb a szlovének nyerték el a függetlenségüket néhány napos harc után, majd a horvátok következtek. Igaz ők több éves, véres, elkeseredett háborút vívtak érte. A háború két fő szakaszból állt, az első, amikor is a döntően szerbekből álló jugoszláv hadsereg a szerb szeparatistákat támogatva Horvátország majd egyharmadát elfoglalta. A hősies védekezés (Magyarország géppisztolyokkal, lőszerrel segítette a horvátokat- "kalasnyikov-ügy) ellenére elesett Vukovár, Eszéket, Dubrovnikot, Splitet, Károlyvárost viszont sikerült megvédeni. Aztán jött a kiegyenlítődés csendesebb időszaka, majd a heves horvát ellentámadás, az Ante Gotovina egykori francia idegenlégiósból lett horvát tábornok által vezetett  Vihar, amikor is az időközben megerősödött, felfegyverzett, harci tapasztalatot szerzett horvátok tönkreverték az úgynevezett krajinai szerbeket...

1995. július 11-én nagyjából 25 ezer ember zsúfolódott össze a boszniai Potočariban, közel a szerb határhoz. Legtöbbjük az akkor már az ENSZ főhadiszállásaként működő akkumulátorgyár környékén gyülekezett. Bosnyák muzulmán menekültek voltak, túlnyomó többségüket a pár kilométerre fekvő Srebrenicából terelték oda a szerb katonák, akik aznap foglalták el a holland ENSZ-katonák által ellenőrzött és biztonsági zónának kijelölt várost. Benne volt a levegőben, hogy valamire készülnek a szerbek, de akkor még sejteni sem lehetett, hogy az 1992 és 1995 közötti boszniai háború legsúlyosabb tömeggyilkossága van kibontakozóban...