Délnyugati szomszédaink ma megint ünnepelnek, ugyanis 1995-ben ezen a napon kezdődött a Vihar (Oluja) hadművelet, amely keretében a horvátok négy nap alatt tönkreverték a szakadár szerb krajinát. A győzelem után diplomáciai úton fejeződött be az ország felszabadítása.
A 35 fölöttiek minden bizonnyal emlékeznek még (a fiatalabbaknak meg okulás) a Jugoszlávia szétesését követő háborúkra, amely során előbb a szlovének nyerték el a függetlenségüket néhány napos harc után, majd a horvátok következtek. Igaz ők több éves, véres, elkeseredett háborút vívtak érte. A háború két fő szakaszból állt, az első, amikor is a döntően szerbekből álló jugoszláv hadsereg a szerb szeparatistákat támogatva Horvátország majd egyharmadát elfoglalta. A hősies védekezés (Magyarország géppisztolyokkal, lőszerrel segítette a horvátokat- "kalasnyikov-ügy) ellenére elesett Vukovár, Eszéket, Dubrovnikot, Splitet, Károlyvárost viszont sikerült megvédeni. Aztán jött a kiegyenlítődés csendesebb időszaka, majd a heves horvát ellentámadás, az Ante Gotovina egykori francia idegenlégiósból lett horvát tábornok által vezetett Vihar, amikor is az időközben megerősödött, felfegyverzett, harci tapasztalatot szerzett horvátok tönkreverték az úgynevezett krajinai szerbeket.
Általános meglepetést váltott ki, hogy még az abszolút erőfölényben lévő szerbek igen lassan nyertek teret, addig a horvátok mini villámháborút tudtak csinálni a nehéz, hegyi terepen. A meglepett szerbek igazi ellenállást nem is tudtak kifejteni, hanem inkább megindultak Bosznia felé, s velük tartott a szerb nemzetiségűek jelentős része. Mondhatni nem véletlenül, mivel előtte a szerb szabadcsapatok (például Arkan tigrisei) számos vérengzést követtek el és féltek a bosszútól. Nem alaptalanul, egy-két kisebb atrocitást leszámítva megúszták, a tisztogatás nem mérhető a szerbek kegyetlenkedéseihez. A menekültek kisebb része Boszniában, Szerbiában maradt, a döntő többsége pedig a bácskai magyarok nyakára települt (végleg megbontva az etnikai arányokat).
A vihar során a horvátok olyan professzionalizmusról tettek tanúságot a harcmezőn, mint most Modricék a focipályán. A vereség után a szerbek belementek, hogy nemzetközi ellenőrzés mellett ürítsék ki a maradék megszállt területeket a Baranya-háromszögben és a Duna mentén. A Viharnak köszönhetően felszabadult Horvátország.
A bosnyákoknak viszont csak ekkor jött az igazi fekete leves, de az már egy másik történet.
Ante Gotovina azóta megjárta a hágai bíróságot, felmentették az emberiesség elleni bűntettek alól és szabadon engedése után haza térhetett.. Tízezrek ünnepelték Zágrábban, mint most a focistákat. Igazi nemzeti hős Horvátországban, legalább akkora, mint a Modric, Rakitic, Perisic trió- együtt!
Új hozzászólás