testvérháború

Május 30. egészen 1944-ig Csaba királyfi ünnepe volt, katonai ünnepnek számított, mint a marosvásárhelyi Magyar Királyi „Csaba királyfi” Honvéd Gyorshadnemi Hadapródiskola iskolanapja. Aztán felhagytunk a székelyek legendás vezérének ünneplésével. Ennek okairól tán többet tudhatunk, mint a legendás hősről, akinek élete a a regék homályába vész. Van olyan elmélet is, mely szerint valójában nem is létezett, alakját több – talán három – időben és térben egymástól távol élő személy alakjából „gyúrták” össze.

Hosszú idő után ismét heves harcok törtek ki Örményország és Azerbajdzsán között a de facto független országként működő – örmények lakta Arcah Köztársaság, korábbi nevén Hegyi-Karabah miatt. Mindkét fél a másikat hibáztatja. Az örmény védelmi minisztérium szerint két azeri helikoptert lőttek le válaszul arra, hogy az azeri erők a kaukázusi autonóm köztársaság fővárosában, Sztyepanakertben, illetve annak környékén nehéztüzérséggel támadtak célpontokat.

A 35 fölöttiek minden bizonnyal emlékeznek még ( a fiatalabbaknak meg okulás) a Jugoszlávia szétesését követő háborúkra, amely során előbb a szlovének nyerték el a függetlenségüket néhány napos harc után, majd a horvátok következtek. Igaz ők több éves, véres, elkeseredett háborút vívtak érte. A háború két fő szakaszból állt, az első, amikor is a döntően szerbekből álló jugoszláv hadsereg a szerb szeparatistákat támogatva Horvátország majd egyharmadát elfoglalta. A hősies védekezés (Magyarország géppisztolyokkal, lőszerrel segítette a horvátokat- "kalasnyikov-ügy) ellenére elesett Vukovár, Eszéket, Dubrovnikot, Splitet, Károlyvárost viszont sikerült megvédeni. Aztán jött a kiegyenlítődés csendesebb időszaka, majd a heves horvát ellentámadás, az Ante Gotovina egykori francia idegenlégiósból lett horvát tábornok által vezetett  Vihar, amikor is az időközben megerősödött, felfegyverzett, harci tapasztalatot szerzett horvátok tönkreverték az úgynevezett krajinai szerbeket...