Szlovénia

Volt egyszer egy háború. Itt dúlt a szomszédunkban, így aztán meglegyintett minket is. Az átélt hidegháború után nem gondoltuk volna, hogy éppen annak végében ugatnak fel a szomszédban a fegyverek. Pedig valahol logikus volt. A szerb-horvát háború kirobbanása óta eltelt 30 év, a sebek a Balkánon is nagyrészt begyógyultak, mi pedig megint kezdjük elfelejteni, milyen szörnyű is a háború...

Jože Biščak, a Szlovén Hazafias Újságírók Szövetségének elnöke és egyben a Demokracija nevű konzervatív hetilap szerkesztője biztosította támogatásáról a magyar közmédia munkatársait és a konzervatív újságírókat. Biščak Vadai Ágnesre reagált, aki a közmédia kapcsán a ruandai népirtást emlegette, valamint kitért Fekete-Győr Andrásra is annak kapcsán, hogy a Momentum elnöke eltiltaná foglalkozásuktól a „propagandistákat”...

A világ azon töredéke, amely tud Szlovákia létezéséről, az alapból összekeveri egy másik vicces csoport, a szlovének országával. Nemzetről nem igazán beszélhetünk, mivel annak van legalább három alapvető feltétele: kell egy ország, kell egy nyelv, és kell egy közös küldetéstudat. Na de mi a helyzet Kelet Belgiumával? Országuk sosem volt, még ha ők fennen hangoztatják is az ellenkezőjét. Nagymorva legendák elszlovákosításán és IX., sőt VII. századi szlovák államalakulatok vizionálásán fáradoznak, és be akarják etetni, hogy 900 éven át aludtak, mint a tej, holott ez már kómának is durva lenne...

A 35 fölöttiek minden bizonnyal emlékeznek még ( a fiatalabbaknak meg okulás) a Jugoszlávia szétesését követő háborúkra, amely során előbb a szlovének nyerték el a függetlenségüket néhány napos harc után, majd a horvátok következtek. Igaz ők több éves, véres, elkeseredett háborút vívtak érte. A háború két fő szakaszból állt, az első, amikor is a döntően szerbekből álló jugoszláv hadsereg a szerb szeparatistákat támogatva Horvátország majd egyharmadát elfoglalta. A hősies védekezés (Magyarország géppisztolyokkal, lőszerrel segítette a horvátokat- "kalasnyikov-ügy) ellenére elesett Vukovár, Eszéket, Dubrovnikot, Splitet, Károlyvárost viszont sikerült megvédeni. Aztán jött a kiegyenlítődés csendesebb időszaka, majd a heves horvát ellentámadás, az Ante Gotovina egykori francia idegenlégiósból lett horvát tábornok által vezetett  Vihar, amikor is az időközben megerősödött, felfegyverzett, harci tapasztalatot szerzett horvátok tönkreverték az úgynevezett krajinai szerbeket...

1995. július 11-én nagyjából 25 ezer ember zsúfolódott össze a boszniai Potočariban, közel a szerb határhoz. Legtöbbjük az akkor már az ENSZ főhadiszállásaként működő akkumulátorgyár környékén gyülekezett. Bosnyák muzulmán menekültek voltak, túlnyomó többségüket a pár kilométerre fekvő Srebrenicából terelték oda a szerb katonák, akik aznap foglalták el a holland ENSZ-katonák által ellenőrzött és biztonsági zónának kijelölt várost. Benne volt a levegőben, hogy valamire készülnek a szerbek, de akkor még sejteni sem lehetett, hogy az 1992 és 1995 közötti boszniai háború legsúlyosabb tömeggyilkossága van kibontakozóban...