Habsburg-uralom
A románok először nem kívántak csatlakozni a szövetséghez, mert Franciaországban eleinte nem nézték jó szemmel Magyarország ekkora mértékű elszigetelését. 1920 őszén azonban gyökeres fordulat állt be a francia külpolitikában: Philippe Berthelot lett a külügyminiszter és ő már teljes szívvel támogatta a kisantant gondolatát. A magyarok iránti „barátságát” már a trianoni békeszerződés aláírásakor kimutatta. Állítólag a tárgyalások megkezdésekor tette fel a nevezetes kérdést: „Különben is, kik a magyarok?” De ő minden erőfeszítése ellenére is csak ezüstérmes lehet a jó Beneš mögött a magyargyűlölők képzeletbeli rangsorában...
A kedvezőtlen hadi helyzet miatt a magyar országgyűlés 1848. december 31-én Pest-Budáról Debrecenbe költözött. Az osztrák hadmozdulatok sikere nyomán, törvényes magyar kormány hiányában úgy tűnt, a magyar forradalom ügye elbukott. V. Ferdinánd helyébe az ifjú Ferenc József lépett, aki Olmützben kiadta az úgynevezett oktrojált alkotmányt, amellyel Magyarországot koronatartományként sorolta az osztrák birodalomba...
A döblingi elmegyógyintézetben, 1860. április 8-án halt meg gróf sárvár-felsővidéki Széchenyi István, valóságos belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, író, polihisztor, közgazdász, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere. Magyarországon a borzasztó esemény oly benyomást tett, melyet le sem lehet írni. Az első percben nem akarták elhinni, hogy „a legnagyobb magyar” valóban meghalt, s mikor ez iránt nem lehetett több kétség, a hitetlenség egyszerre más irányt vett: nem akarták elhinni, hogy öngyilkosság vetett véget Széchenyi életének...
Az első világháború végén nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchia került végveszélybe, hanem a királyság intézménye is. A háborús összeomlás, a kommunista diktatúra és a Trianon után talpra állni próbáló Magyarországon az egyik legmegosztóbb politikai vita az államforma körül bontakozott ki. A kérdés Horthy Miklós kormányzóvá választása után sem rendeződött: akadt, aki mielőbb változtatott volna a kialakult helyzeten...
Az 1848-as forradalom után a Szent Korona jelentősége megnőtt. Az 1848-ban megválasztott első népképviseleti országgyűlés már vizsgálóbizottságot küldött ki félvén, hogy az Ausztriába távozó István nádor azt magával vitte – ami álhírnek bizonyult. Szeptember 28-án ismét elterjedt a Korona ellopásának híre, ám Ürményi Ferencz, az akkori egyetlen koronaőr parancsnok megcáfolta a hírt és mindent rendben talált...
"Az országgyűlés mindenekelőtt Erdély állami státusáról döntött. Kijelentette, hogy nem tekinti uralkodójának I. József császárt, és Erdély elszakad az Ausztriai-háztól. A magyar konföderáció hasonló nyilatkozatát több mint egy évvel megelőző erdélyi „detronizáció” célja, hogy alkotmányos szinten kinyilatkoztassa a fejedelemség önállóságát. Majd rendezték Erdély viszonyát a királysággal. A magyar konföderáció elismeri és biztosítja Erdély önálló államiságát..."
A XVII. századi Magyarország már több, mint 100 éve három részre szakadt. Déli területeit a törökök tartották fennhatóságuk alatt, keleten az Erdélyi Fejedelemség próbált a nagyhatalmak közt egyensúlyozni, míg az ország északnyugati részén a Habsburg császár, I. Lipót uralkodott. A magyar és török csapatok közt rendszeresek voltak az összecsapások. Végül 1664-ben Zrínyi Miklósnak sikerült Szentgotthárdnál jelentős csapást mérnie az oszmán hadakra. A békekötés azonban már a császár feladata volt. I. Lipót azonban rendkívül kedvezőtlen feltételeket fogadott el, így nem véletlen, hogy az esemény „szégyenteljes vasvári békeként” került be a köztudatba...
Nagyenyed egy alig 16 A forradalom és szabadságharc idején járunk, amikor az 1848. május 15-17 között tartott román nemzetgyűlés határozatot fogadott el. Ez egyrészt az áprilisi törvényekben megfogalmazottnál jóval radikálisabb jobbágyfelszabadítást, másrészt a románság negyedik nemzetként való elismerését követelte...
Nem sokkal trónra kerülését követően már a különbéke megkötésének lehetősége foglalkoztatta, de erőfeszítései nem jártak sikerrel. Az antantnak nem volt érdeke, hogy a Monarchia területi egységének megőrzésével fejezze be a háborút. Hiszen akkor miből „fizették” volna ki szövetségeseiket? Érdekes, hogy mikor 1918 elején megfordult a hadiszerencse - Oroszország a bolsevik forradalomnak köszönhetően „kiesett a partiból” és az olasz fronton is váratlanul nagy sikereket ért el a Monarchia hadereje, már a franciák ajánlgatták a különbéke lehetőségét...
A közhiedelemmel ellentétben, a magyar kártyának nevezett paklinak nem sok köze van a svájciakhoz, arrafelé jórészt nem is ismerik a felénk játszott játékokat. A magyar kártya csakugyan magyar találmány, első példányai 1835-36 táján készültek el Pesten Schneider József és Chwalowszky Ödön kártyakészítő mesterek műhelyeiben...