Németország

Horthy Miklós kormányzót és családját - az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási kísérlet” után - a németek védőőrizetbe vették és a bajor Weilheim város melletti Hirschberg kastélyba szállították, ahol fegyveres őrök felügyelete mellett tartották őket fogságban. A 7. amerikai hadsereg közeledtére az őrség elmenekült, de szabadság helyett - 1945. május 2-án - Horthy Miklós német fogságból amerikai védőőrizetbe került, ahonnan a tanúként való meghallgatása után 1945. december 17-én térhetett csak vissza Weilheim-be, a családjához...

Miközben a világ a Donbasszban végsőkig feszülő helyzetre figyel, a német Der Spiegel újabb bizonyítékot közölt arra vonatkozóan, hogy az 1990-es évek elején a nyugati politikusok megígérték a szovjet vezetőknek a NATO keleti bővítésének blokkolását. Igaza van hát Vlagyimir Putyinnak, hogy a Nyugat átverte Oroszországot, és ebből tanulva írásos biztonsági garanciákat követel...

Az első hullámban érkező gépek „jelzőfényként” foszforbombákat dobtak a városra. A megfékezhetetlen tűzvihar kétségkívül kiváló „jelzőfény” volt később támadó repülőgépek számára. A mindenütt fellángoló tüzek, a felszabaduló mérges gázok, az elviselhetetlen hőség több áldozatot szedtek, mint a hagyományos robbanóbombák...

Nagy feltűnést keltettek a napokban a német haditengerészet parancsnokának az ukrán válsággal és Oroszországgal kapcsolatos szavai, de még inkább a lemondatása. Pedig Kay-Achim Schönbach nem mondott mást, csak amit a józan ész diktál. Ugyanígy magától értetődő dolgokat mondott ki a napokban Zoran Milanovic horvát elnök, és korábban Richard Sulík szlovák gazdasági miniszter. Ukrajnától és az atlanti fősodortól mindhárman megkapták a magukét. Olyan időket élünk ugyanis, amikor vesztésre áll a józan ész, „fekete bárány”, „Putyin szekértolója” lesz, aki nevén nevezi a dolgokat, és nem a jól átgondolt háborús hisztéria szellemében szólal meg, hanem a diplomáciai megoldás, a kompromisszumok felé terelné az eseményeket...

A Hermann Göring által megbízott Heydrich felkérésére a konferencián az érintett állami és katonai szervek képviseletében 14 fő jelent meg. Az ambiciózus náci vezető célja a „feladatok” kiosztása mellett az volt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a résztvevők pontosan megértették az általa elmondottakat. A tanácskozásról, amely több mint 11 millió zsidó származású európai polgár (beleértve a semleges államok és az Egyesült Királyság zsidó közösségeit is) fizikai megsemmisítését helyezte kilátásba, Adolf Eichmann jegyzőkönyvet készített...

Budapest ostroma a magyar fővárosért folyó küzdelem volt a Szovjetunió és Románia, valamint a Harmadik Birodalom és Magyarország között 1944. december 25-től 1945. február 13-ig. Budapest 102 nap múlva adta meg magát. A védők mintegy ötven napig álltak ellen a szovjetek ostromának, habár készleteik legnagyobb részét már az összecsapás első napjaiban elvesztették, hiszen azokat külvárosi raktárakban tárolták, amelyek hamar az ostromlók kezére kerültek. A civil lakosság kitelepítésére nem került sor, ezért sok civil áldozatul esett a véres küzdelemnek, amelynek hevességét a kortársak a sztálingrádi csatáéhoz hasonlították...

Van, amikor a történelem is viccbe fullad. Még akkor is, ha olyan véresen komoly dologról van szó, mint Magyarország hadüzenete az Egyesült Államoknak, 1941. december 12-én. Azóta is vitatják, hogy vajon tényleg nem ismerte az amerikai vezetés a készülő támadás tervét, vagy szándékosan áldozták fel az embereket és a hajókat, hogy az amerikai közvéleményt meggyőzhessék a háborúba való belépés szükségességéről. Mindegy, akárhogy is történt, Amerika belépett a háborúba...

Két héttel az aradi tizenhárom után, 1849. október 20-án a délelőtti órákban az Újépület mögötti Fa téren (ma a Mezőgazdasági Minisztérium környéke) a császári hadbíróság ítélete alapján kivégezték a lengyel Mieczysław Woroniecki herceg honvéd alezredest, a német Peter Giron honvéd alezredest, valamint a szintén lengyel Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville honvéd századost...

Az igazat megvallva nem ilyen megemlékezésre készültem, amelyre az alábbiakban sor kerül, hanem egy tényekkel, forrásokkal alátámasztott elemző írásra a háborúba való belépéstől egészen a kiugrási kísérlet sikertelenségéig. Elmondva, hogy Magyarország sem földrajzi, sem politikai helyzeténél fogva nem kerülhette el a háborúba való belépést és a háborús részvételt...

Emlékszem gyerekként mennyire utáltam oroszul tanulni. Ciki volt. Bár gyerekként nem volt nagy rálátásunk a világ dolgaira, internet sem volt, tévé se nagyon, mégis úgy éreztük, egy lecsúszott, széteső birodalom nyelvét ciki beszélni, tanulni meg még cikibb. Meg voltunk győződve róla, hogy soha semmilyen hasznát nem vehetjük, és irigykedve hallgattuk, hogy már vannak iskolák, ahol németet tanítanak...