Ungvár

1939. március 14-én a Jozef Tiso vezette szlovák kormány kikiáltotta Szlovákia függetlenségét. Erre válaszul Volosin is kikiáltotta a független Kárpát-Ukrán Köztársaságot és országának német védnökség alá helyezését kérte. A magyar katonai vezérkar azonban már kidolgozta a hadműveleti terveket a terület megszállására: három hadseregcsoportot hoztak létre, egyet Munkácson, egyet Ungváron, a harmadikat pedig Beregszászban...

"Erről most már kár beszélni. Legyen vége odalent a széthúzásnak, a marakodásnak, az úrhatnámságnak, a nyegleségnek, a káromkodásnak, a rongyos hatalomvágynak és az üres fecsegésnek. Mondd meg, fiam, hogy magyar és magyar között nincs különbség, és csak az számít, hogy ki mennyit dolgozott és mennyit szenvedett és mennyit imádkozott..."

Az Új Közlöny szombati számában egy cikk jelent meg, amely hűséges fordításban közli azt a támadást, amely a Ruszinban, a kormány orgánumában jelent meg -- a kormány egyik exponense dr. Frankenberger ellen. Őszintén szólva, nekem nem fontos a Frankenberger elleni támadás -- ezt a vitát intézzék el az urak egymás közt. Van azonban a közölt cikkben egy passzus, amelyet nem hagyhatok szó nélkül...

A csehszlovák választási törvény demokratikus volt, de két súlyos hibája csökkentette annak demokratikus voltát. Az egyik az, hogy a magyar képviselő-jelöltnek sokkal több szavazatra volt szüksége, mint egy cseh jelöltnek. A másik hiba a kötött választási lista volt. Ez megakadályozta az igazi népakarat érvényesülését. A választói tömegek hiába voltak bizalommal egy olyan jelölttel szemben, aki a nyolcadik vagy tizedik helyen szerepelt, szavazataikkal az első és második helyen szereplő listavezetők jutottak mandátumhoz...

A vöröskatonák részéről 90 halott, a csehek restéről pedig 180 halott a veszteség. A csehek szombati támadása óta rettegésben él Ungvár lakossága. Még ma délelőtt is behallatszott a városba az ágyúdörgés és a gépfegyverkattogás. A szombati kudarc miatt a csehek a város lakosságán töltik ki bosszújukat. Ártatlan gyermekeket és asszonyokat is legyilkoltak, belőttek a házak ablakain és az utcán járókelőket sem kímélték. Az áldozatok számát eddig pontosan nem lehetett megállapítani...

Már vagy két héttel korábban szóltak, hogy nekem ebben feladatom lesz, meg kell keresnem egy nagy iparvállalat főmérnökét, akinek az apja a második világháború idején magyar katonaként, átállt a partizánokhoz, ezért később mindenféle kitüntetésekkel halmozták el. Sajnos, ő akkor már rég nem élt, de a fia biztosan csupa szépet és jót fog róla mondani...

Késmárk városának nemsokára szenzációja lesz. Az ottani Thököly- vár földalatti kazamatáiban a hajdani főúr elrejtett kincsei után fognak kutatni. A kincsek után való kutatás nem új keletű. Már két évvel ezelőtt is próbálkozott vele egy m.-ostraui mérnök, aki engedély alapján a Mednyánszky báró birtokán lévő ősrégi kápolnától a Thököly-vár alá futó alagútban végzett ásatásokat. Az ásatásokat azon levéltári iratok alapján végezte, amelyek a Thököly Imre mesés kincseiről szólanak...

Gyermekkoromban, míg ki nem vették a manduláimat, nagyon gyakran belázasodtam, rendszeresen összeszedtem valami makacs légúti fertőzést. Vizsgáltak ilyen-olyan orvosok, végül eljutottam az ungvári tüdőgondozóba, ahol egy nagyon kedves, idős orosz doktor bácsi vett kezelésbe. Ő javasolta, hogy ki kellene venni a mandulámat, a műtét után pedig azt, hogy el kellene mennem egy gyermekszanatóriumba, sőt még az ennek intézésében is segített. Igen ám, de nekem kifejezetten tengeri levegőt ajánlottak, ahhoz pedig egész a Fekete-tengerig kellett menni. Édesapám vitt el, egy rozoga, recsegő-ropogó géppel repültünk Odesszáig, aztán még buszoztunk vagy három órát...

Az ungvári járásnak 20 százalékánál több a magyarsága. A legutóbbi népszámlálás 36 százalék magyarságot tüntet fel az ungvári járásban. Ebből következik, hogy a magyarság, mint nemzeti kisebbség mindenütt beszélhet és tárgyalhat magyarul. A tények azonban megcáfolják a jogokat, még itt „igazság”-szolgáltatás berkeiben is. És a legszomorúbban mutatják meg a való helyzetet. Így például az ungvári törvényszéknél a magyarul beszélő és magát magyarnak valló fél hiába kéri ügyének magyar nyelven való letárgyalások, mert ott nem tudnak magyarul, és így nem lehet magyarul tárgyalni sem!

Életem egyik legszebb élménye, hogy aktív részese lehettem az első, háború után megtartott, március 15-ödikei ünnepségnek Kárpátalján. Korábban ilyen szóba sem jöhetett, a hatalom számára mindenfajta nem szocialista forradalom felemlegetése lázítással ért fel és ezt vélhetően nemcsak a hatalom gondolta így. Ha pedig belegondolunk, hogy a magyar forradalmat 1949-ben (majd 1956-ban is) az oroszok verték le, kézenfekvő volt a párhuzam...