Az első magyar újság, a Mercurius Hungaricus

"A Rákóczi-szabadságharc szervezésének része lett a Mercurius Hungaricus. A közvélemény tájékoztatása volt a cél…"

1705. június 5 - én jelent meg az első magyar újság, a Rákóczi-szabadságharc sajtóorgánuma, a Mercurius Hungaricus (Mercurius Veridicus ex Hungaria). Rákóczi Ferenc maga is gyakran forgatta a különböző európai hírlapokat, a francia és holland sajtót, és érzékelte, hogy a Habsburgok érdekei szerinti lapok elítélően tálalják a szabadságharcról szóló információkat, valamint kifogásolta azt is, hogy ezekben „elégedetleneknek” és nem „szövetkezett rendeknek” nevezték a kuruc felkelőket. Rákóczi tudatában volt a sajtó fontos szerepének, és mindenképpen ellensúlyozni szerette volna a Bécsben kiadott Wienerisches Diarium torzító, a szabadságharcot sötéten bemutató szerepét. Ennek nyomán az európai közvélemény gyakran elítélően nyilatkozott a magyar szabadságharcról, azt törvénytelennek, kalandor vállalkozásnak ítélte, amely a törvényes király ellen indult. 

Az 1705 tavaszán megjelent, Esterházy Antal által kiadott Mercuriusból egyetlen példányt sem sikerült fellelni. A többi szám esetlegesen, rendszertelen módon jelent meg az 1705 és 1710 közötti években, csak 1710-ben sikerült havi rendszerességgel közrebocsátani. Esterházy Antal 1705. április 14-i levelében vetette fel az ötletet Rákóczinak, sőt egy példányt az elkészült Mercuriusból meg is küldött a fejedelemnek. Ő elsősorban a hazai közönséget kívánta tájékoztatni, lelkesíteni, csak másodsorban szólt volna a külföldi közvéleményhez is. Rákóczinak megtetszett az ötlet, de nem Esterházyra bízta a lap kiadását, hanem kancelláriáját ruházta a feladatot. Neki elsődlegesen a külföldi közvélemény megnyerése volt a célja, ráadásul a tábornok szerinte határozatlan és befolyásolható személyiség volt. Rákóczi ezért inkább széles látókörű, művelt, a külföld szemében is ismerős kancellárját, Ráday Pált kérte fel a lap kiadására.

Rendeletben követelte tábornokaitól, hogy küldjenek tájékoztatót a hadszínterekről, majd ezek egybeszerkesztését követően Ráday az első lapszámot a lőcsei nyomdában 1705. június 5-én adta ki. Az újság nyelve a latin volt, hiszen ekkor egész Európát még ezen a közvetítő nyelven könnyedén lehetett tájékoztatni. A kinyomtatott példányokat Francia- és Lengyelországba, illetve más helyekre küldték szét. A porosz és a svéd király is megkapta egy-egy példányát, és mindenhol szívesen fogadták.

A második szám azonban nem egy héttel vagy hónappal később, hanem csak augusztus végén jelent meg. Ezt az augusztus 11-i pudmerici csatavesztés indokolta, amelyet a bécsi propaganda eltúlzóan tálalt. 

Ezt követően, hogy nevében is hirdesse az igazságra törekvést, az újság Mercurius Veridicus ex Hungaria (Igazmondó Magyar Merkúr) néven jelent meg. Persze, a szabadságharcról kedvező képet igyekezett sugallni, ezért a vereségeket, el nem hallgatva ugyan, de finomítva, magyarázatokkal ellátva jelenítette meg. 

A külföldi közvélemény annyira lelkesen fogadta az újság megjelenését, hogy heti rendszerességgel való kiadását szorgalmazta. Erre azonban nem volt lehetőség, sőt, olyan számról is tudunk, amelynek szerkesztése megtörtént, de valószínűleg sosem jelent meg (1706 augusztus). Ezt követően csak 1708 augusztusában (!) adták ki a következőt a trencséni vereség (augusztus 3.) nagyságát ellensúlyozandó. Ezt követően már Bercsényi szerkesztésében adtak ki havi rendszerességgel három számot 1710 január-március között, de nem Lőcsén (azt elfoglalták a császáriak), hanem Bártfán. A rövid hírösszefoglalók sokkal silányabb nyomdai minőségben láttak napvilágot. Ezt követően újabb újságok már nem készültek, a Mercurius végleg megszűnt. És vele hosszú időre a magyar újságírás is. 

Mindezek ellenére a Mercurius Veridicus az első magyar hírlap, és ebben is elévülhetetlen Rákóczi Ferenc érdeme, aki felismerte a sajtópropaganda jelentőségét. 

A következő magyar lap 1721-ben, Pozsonyban került az utcára, Nova Posoniensa néven.

Források: 24.hu; wikipedia; Mercurius Veridicus 1705-1710. Az első hazai hírlap hasonmás kiadása Kenéz Győző fordításával, Benda Kálmán bevezetőjével. Magyar Helikon, Budapest, 1979.