Buda 1598-as ostroma

1598. november 2-án sikertelenül fejeződött be Buda 1598. évi ostroma, Mátyás főherceg a rosszra fordult idő miatt elvonul seregével téli szállásra.

Buda 1598-as ostromára a tizenöt éves háború idején került sor. 1598 tavaszán Adolf von Schwarzenberg császári tábornok és Pálffy Miklós gróf, a Dunáninneni kerület főkapitánya gyors rajtaütéssel visszafoglalta Győrt, Tatát és több dunántúli várat a töröktől. Esély nyílt Buda visszavételére. A német birodalmi csapatok azonban csak szeptemberben érkeztek a váci gyülekezőhelyre. Buda ostromát október elején a Víziváros és a (mai) Krisztinaváros felől sikeres rohamokkal indították, lerontották a török hajóhidat Buda és Pest között, naszádosaik sikeresen elpusztították a Buda alatt álló török hadiflottát.

Október 19-én a főherceg ismét megadásra hívta fel a védőrséget, de újabb elutasító választ kapott. Ezután 21 nagy faltörő ágyúval lőtték a vár falait, a Bécsi kapu mellett két helyen is sikerült néhány ölni szélességű rést ütni. Német gyalogosok többször is megrohanták a réseket, de nem tudtak bejutni. Mátyás főherceg összpontosított támadást tervezett a réseken át, de olyan esős idő állt be, hogy minden akció lehetetlenné vált, el kellett halasztani. Ettől kezdve az ostromlók terveit kudarcok sora kísérte. Elkészült a vízivárosi falak alá fúrt akna, de az éber törökök észrevették, és ellenakna fúrásával hatástalanították. Október 24-én Schwarzenberg (a Győrben és Tatán nagy sikerrel alkalmazott) petárdás (robbanó aknás) támadást tervezett Pest városa ellen, de az akció terve kiszivárgott, Pest török védői ellenintézkedéseket tettek, a támadás elmaradt. Október 25-ére a császári parancsnokság a falak alá fúrt aknák felrobbantását tervezte, melyeket általános roham követett volna. Az aknarobbantás azonban nem jól sikerült, a rohamot le kellett fújni.

A beköszöntő zord hideget október 19-étől állandó esőzés kísérte, és hiába tolták előre az árkokat egészen a résekig, a sárban minden mozgás és sáncmunka lehetetlenné vált. Október 26-án utolsó rohamot kíséreltek meg a falrések ellen, de a német gyalogság súlyos veszteségek árán sem tudott betörni a Várba. Hír jött a felmentő sereg közeledéséről is. Mátyás főherceg úgy látta, kifutottak az időből. Október 27-én elrendelte az ostrom félbehagyását. Október 29-én megkezdődött a sebesültek elszállítása, a hadi eszközök leszerelése, útra készítése. A nehéz ágyúk leszerelése, fogatolása és útra tétele több napot vett igénybe. A várbeliek sorozatos kitörésekkel zavarták a munkát. A sereg elvonulása november 2-án kezdődött, a készenlétben álló törökök még egy nagy erejű kitörést hajtottak végre az útra kelt hadoszlop utóvédje ellen. Több óráig tartó harc következett, a törököket visszaűzték a Várba. Ezt követően a fővezér már további háborítás nélkül visszavezethette a sereget az esztergomi bázisra.