Győr

1734. január 23-án született, Pozsonyban, nemesi családban – nem mintha ez olyan fontos lenne, de ha atyja, Kempelen Engelbert kijárta III. Károly királynál a nemességük honosítását, akkor tán mégiscsak érdemes rá szót vesztegetni. Az ifjú, Wolfgangus Franciscus de Paula néven anyakönyvezett – de mi maradjunk csak a Farkasnál – Kempelen iskoláit Pozsonyban kezdte, majd Győrben, Bécsben folytatta, végül Rómában fejezte be...

Jó bevételt hoztak a magyarországi gasztroágazatnak, bevásárlóközpontoknak, kisiparosoknak a szlovák kormány karácsony előtti korlátozó intézkedései. Mivel Szlovákiában sem az éttermek, kávézók, sem a karácsonyi vásárok nem nyithattak ki adventkor, a nép úgy döntött, a környező országokban, főleg Magyarországon élvezi ki a karácsony előtti időszakot és szórakoztató lehetőségeket...

1598. november 2-án sikertelenül fejeződött be Buda 1598. évi ostroma, Mátyás főherceg a rosszra fordult idő miatt elvonul seregével téli szállásra. Buda 1598-as ostromára a tizenöt éves háború idején került sor. 1598 tavaszán Adolf von Schwarzenberg császári tábornok és Pálffy Miklós gróf, a Dunáninneni kerület főkapitánya gyors rajtaütéssel visszafoglalta Győrt, Tatát és több dunántúli várat a töröktől. Esély nyílt Buda visszavételére...

1278 augusztus 26-án vívták meg a második morvamezei, vagy másképpen: dürnkruti csatát. Nagy jelentőségű ütközet volt, ekkor segítette I. Rudolf német királyt az Osztrák hercegség megszerzéséhez, IV. László, az ifjú magyar király. És alaposan visszavágtunk II. Ottokár cseh királynak, az első morvamezei csatában elszenvedett vereségért… 1278-ben IV. (a későbbi Kun) László még csak tizenhat esztendős volt...

1041-ben a magyar főurak körében összeesküvés és lázadás tört ki Orseolo Péter ellen, és Aba ispánt, keresztény nevén Sámuelt választották meg maguk közül királynak. Péter azonban időben elmenekült az országból korábbi ellensége, III. Henrik udvarába. Henrik a Magyar Királyságban kitört trónviszályt arra próbálta meg felhasználni, hogy visszavágjon az 1030-ban elszenvedett veszteségekért és Magyarországot a Német-római Császárság hűbéresévé tegye, ezért támogatta Pétert a trón visszaszerzésében...

Ma már nehéz eldönteni, hogy fáradt és ellenfelénél számbelileg és tapasztalatilag is gyengébb (40 ezer fős) seregével János főherceg miért fogadta el a csatát a komáromi hátrálás helyett, de az kiderül a forrásokból, hogy lényegesen alábecsülte a francia-olasz hadsereg létszámát (50 ezer főnél is nagyobb volt, holott 15 ezerre becsülték). Az is nehezen értelmezhető, hogy az osztrák sereg miért Kismegyerrel a központban a Pándzsa patak mentén foglalt állás, s hagyta ott a Sokorói-dombság magaslatait...