A várnai csata

1444. november 10-én vívta meg a várnai csatát az I. Ulászló király és Hunyadi János vezette keresztény szövetséges hadsereg a II. Murád szultán által vezetett török sereggel.

1443-ben reálisnak tűnt, hogy a törököt egyszer s mindenkorra kiverjék Európából. Hunyadi Jánosnak a muszlimok felett aratott sorozatos győzelmei arra sarkallták I. Ulászló magyar (és nem mellesleg: lengyel) királyt, hogy támadó hadjáratot indítson.

A Balkánon 1443. július 22. és 1444. január 25. közötti hadművelet, a „Hosszú hadjárat” ismét csak példátlan sikert hozott. A világtörténelemben nem sűrűn fordult elő, hogy egy hadsereg megtegyen mintegy kétezer kilométert oda-vissza, a sokszoros túlerőben lévő ellenség területén – egészen Szófiáig nyomultak előre -, és számos ütközet megvívása után győztesen térjen haza. A Hunyadi János és I. Ulászló király vezette keresztény hadnak mindez sikerült…

A szorongatott helyzetben lévő II. Murád szultán – az Oszmán Birodalom ázsiai területein is kénytelen volt hadat viselni – igencsak megalázó feltételek mellett készült békét kötni. A magyarok által foglyul ejtett sógoráért például 70 000 aranyat ajánlott fel, lemondott volna Szerbiáról és Havasalföldről, holott a Korán tiltja, hogy ahol egyszer már az „igaz hit zászlaja lobogott”, azt a területet ismét a „hitetlenek” kezére adják.

Ulászló és tanácsosai Szegeden 1444 júliusában elfogadták a szultán követei által előterjesztett békefeltételeket. 1444. július 12-én, a drinápolyi békével le is zárták a hosszú hadjáratot. A magyar király a Bibliára, a szultán pedig a Koránra esküdött meg, hogy betartják a megállapodást. Csak éppen… Ulászló ezt az esküjét – a pápa is erre szólította fel – megszegte.

A diadalittas magyar urak arra bíztatták az ifjú királyt – még huszonkét esztendős sem volt ekkor -, hogy ismét támadjon. Annak is híre jött, hogy a Balkánon élő keresztények készülnek felkelni a törökök ellen és csatlakozni a magyar hadakhoz, ha jönnek. A pápa egyenesen kiátkozással fenyegette meg Ulászlót, ha „nem védi meg a kereszténységet”.

Nagy nyomás nehezedett a fiatal királyra. Úgy vélhette: tán megismételhető a csoda… És persze, ott lesz mellette a győzhetetlen Hunyadi János…

Voltak azonban kedvezőtlen előjelek is. A lengyel uraknak – ha már királyuk a bibliára esküdött – nemigen akaródzott hadba indulni. Még azzal is csak egy kétezer főnyi zsoldos sereget sikerült összeszedni onnan, hogy a király azt állította nekik: a törökök rúgták fel a békét. A velenceiek – akik a keresztény flotta többségét adták – szintén nemigen akarták vállalni feladatukat, a tengerszorosok lezárását. Minek háborúzzanak? Hiszen a magyarok békét kötöttek a törökkel…

A körülbelül 15 000 lovasból és 2000 harci szekérből álló sereg mégis megindult. A huszita harciszekerek miatt – azok nehezen boldogultak volna a Balkán hegyes-völgyes tájain – nem a „hagyományos” Nándorfehérvár-Konstantinápoly útvonalat követték, hanem a Duna völgyében haladtak a Fekete-tenger felé.

Sorra vették be a várakat, Kladovót, Vidint, Orjahovót, Nikápolyt. Pedig Brankovics György szerb despota nem csatlakozott a sereghez. Jött viszont a havasalföldi Vlad Dracul fejedelem – a később Drakula grófként elhíresült Vlad Tepes apja – négyezer emberével.

Csakhogy… A szultánnak sikerült úgy-ahogy rendet csinálnia birodalma ázsiai részében és az ott felszabaduló hadakkal átkelt Európába. A tengerszorosokat nem zárta el keresztény hajóhad…

Ugyanazon a napon, 1444. november 9-én érkezett meg Ulászló és II Murád szultán serege a várnai mezőre. A keresztesek itt döbbentek rá: hadjárat során csak ők teljesítették a feladatukat. Hiába csatlakozott számos bolgár is a sereghez, Várnában egyetlen keresztény hadihajó sem várta őket.

Jött viszont II. Murád ötvenezres hadserege…

Pedig olyan jól indult a csata… A könnyű fegyverzetű aszabok és akindzsik megfutamodtak a Cesarini bíboros vezette támadó lovasok elől. Aztán kiderült: csak trükk volt az egész, a lovas szpáhik körbefogták az előretörő keresztényeket. A had számos vezetője – köztük Cesarini is – itt esett el. A helyzetet Hunyadi János mentette meg, egy vakmerő lovasrohammal szétverte az ellentámadásba induló szpáhikat.

A csatatér másik oldalán a szpáhik Szilágyi Mihályt is alaposan szorongatták. Itt is Hunyadi közbelépése döntött. Már úgy látszott, a keresztény sereg tönkreveri a jókora erőfölényben lévő törököket. De…

Miközben a két sereg a szárnyakon öldöklő küzdelmet vívott egymással, és a keresztények lassan kezdtek felülkerekedni, a derékhaddal tétlenül várakozó ifjú és forrófejű király elveszítette a türelmét. Egy alig ötszáz fős, magyarokból és lengyelekből álló lovascsapattal megrohamozta a velük szemben álló janicsárok cölöpsáncát. Janicsárok… A törökök elit katonái…

Ulászlónak és lovasainak mégis sikerült áttörniük a sáncon. Vesztükre. A törökök azonnal körbe fogták a támadókat és nem volt kegyelem. Ulászló leesett lováról, gyalog pedig semmi esélye sem maradt. Levágott fejét bizonyos Kodzsa Hizir nevű janicsár küldte el a szultánnak. A kopjára tűzött fej láttán a keresztényeken pánik lett úrrá, a törökökben pedig ismét feltámadt a múlóban lévő harci kedv.

Hunyadi látva, hogy aznap már nem terem sok babér a keresztény sereg számára, hogy a teljes katasztrófát megakadályozza, elrendelte a visszavonulást. Bár a keresztények iszonyatos veszteségeket szenvedtek, a török részéről még több volt az áldozat. Nem is tudták megakadályozni, a Hunyadi vezette had rendezett visszavonulását.

Nem lehet minden csatát megnyerni. Ez még a nagy Hunyadi Jánosnak sem sikerült. Bár ezúttal sem rajta múlott. Az ifjú, merész és forrófejű király veszte megpecsételte a csata sorsát.

Bár… A legendák szerint Ulászló mégiscsak túlélte a csatát. Például Pietro Ransano, a nápolyi királyság magyarországi követe is arról tudósított, hogy Ulászló valamilyen úton-módon mégiscsak megmenekült a csatából. Portugáliába utazott, ahol megnősült és még vagy húsz esztendeig élt. Hogy ebben mennyi az igazság és mennyi a korabeli „összeesküvés-elmélet”, azt manapság már igencsak nehéz eldönteni. De az biztos, nyomós ok kellett volna ahhoz, hogy abban az időben valaki csak úgy lemondjon a magyar és a lengyel trónról…

Források: Wikipédia; Rubicon.hu; Zmne.hu; Cultura.hu; Toriklub.blog.hu;

A borítóképen a várnai csatajelenet látható Matejko János olajfestményén. A művet a Magyar Nemzeti Múzeum képtárában őrzik.