Egy igazi magyar úr

Élt réges-régen, még a 20. század első felében egy ember, aki úgy tartotta, az adott szava, a tisztesség akár az életénél is többet ér. Teleki Pálnak hívták, Magyarország miniszterelnöke volt. És 1941  április 3-án reggel, a Sándor palotában lévő lakosztályában holtan találták...

Gyakran mondogatják, hogy a politika az alkuk, trükkök, megegyezések és néha bizony az átverések világa. Talán tényleg így van. Nem tudom, nem vagyok politikus, még a közeli ismerőseim között sincsenek ezzel foglalkozó hölgyek, urak. Azt is emlegetik, hogy aki erre a pályára lép, az „eladja a lelkét az ördögnek”, mert nagyon nehéz egy ilyen kemény zűrzavaros világban megmaradni igazi úriembernek. Már maga a kifejezés is kezd kimenni a divatból, lassan kiüresedik, megváltozik jelentése. Hajdan ez a kifejezés nem csupán rangról, vagyonról, előjogokról szólt, épp ellenkezőleg. Ezek a dolgok mind csak másodlagosak voltak. Ami valójában számított, az erkölcs, a tisztesség.

És ez lett a végzete gróf Teleki Pálnak, aki nem csak politikus volt, nem csak két ízben is Magyarország miniszterelnöke, de tiszteletbeli főcserkész is, valamint földrajztudósként a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Második miniszterelnöksége idején sikerült elérni először Kárpátalja, majd a II. bécsi döntés értelmében Észak-Erdély visszacsatolását Magyarországhoz. Ha már Trianonban nem sikerült elérnie térképével – a világon az egyik elsővel, amelyen a népesség nemzetiségek szerinti eloszlását a népsűrűség figyelembevételével ábrázolták – a határok igazságosabb megállapítását, legalább a kiigazításukban szerepe volt.

Konzervatív becsületességével a világ akkori egyik legnagyobb hatalmú emberét, bizonyos Adolf Hitlert is sikerült alaposan felbosszantania. 1939 szeptemberében, Lengyelország lerohanásakor, a magyarok nem, hogy nem csatlakoztak a már akkor is szövetségesnek számító német csapatokhoz, de Teleki-kormány még azt is megtagadta, hogy a német hadsereg felvonulási területnek használhassa az országot. A hagyományos lengyel-magyar barátságra hivatkozva, a fegyveres semlegesség koncepciója jegyében, a németek még át sem vonulhattak hazánkon Lengyelország felé. A lengyelek előtt viszont nyitva állt a határ, különösen miután a Szovjetunió is megtámadta Lengyelországot. A lengyel menekülők minden lehetséges segítséget megkaptak, ha kívántak tovább mehettek más, akár Németországgal ellenséges országok felé is, de ha maradtak, egészen az 1944-es német megszállásig háborítatlanul élhettek nálunk. 

Teleki utasítására szereltek fel egy magyar légiót, az azóta is sokat vitatott finn-magyar testvériségre hivatkozva, mely a finnországi téli háborúban az országra törő szovjetek ellen harcolt,  

És 1940. december 12-én magyar-jugoszláv örökbarátsági egyezményt írtak alá Belgrádban… 

A politikában és a jogban szokásos bikkfa-nyelv helyett, ez egy roppant egyszerű és közérthető egyezmény volt, mintha nem is a II. világháború zűrzavaros korában született volna. Három pontból áll, az első kettő így szól:

„1. A Magyar Királyság és a Jugoszláv Királyság között állandó béke és örök barátság fog fennállni.

2. A Magas Szerződő felek egyetértenek abban, hogy tanácskozni fognak mindazokban a kérdésekben, amelyek megítélésük szerint kölcsönös kapcsolataikat érinthetik.”

A szerződésre magyar részről két okból is szükség volt. Egyrészt fennált a lehetősége egy Romániával szembeni fegyveres konfliktusnak, ez esetben pedig jól jöhetett egy barátsági egyezmény a Románia szövetségesének számító Jugoszláviával. Másrészt, a jugoszláv kormány minden németbarátsága ellenére igen jó kapcsolatokat ápolt Angliával.

Azonban bekövetkezett az, amivel senki, még az egyezményt támogató németek sem számoltak, Jugoszláviában 1941 márciusának végén puccs robbant ki, a kormány megbukott. 

Így már egészen más volt a leányzó fekvése. A németek elérkezettnek látták az időt Jugoszlávia amúgy is tervezett megszállására, természetesen magyar segítséggel. Magyar területen történő átvonulással, és visszacsatolható területekért cserébe, közvetlen magyar részvétellel.

Teleki ezt nem tudta vállalni. Az adott szó, egy aláírt szerződés szentsége egy úriember számára megkérdőjelezhetetlen. Tartani akarta magát a barátsági szerződéshez a németek ellenében, ráadásul angol részről is erős nyomás alatt állott. A londoni nagykövet úgy tájékoztatta, hogy a Jugoszlávia elleni támadás következménye angol hadüzenet lesz.

A németek április másodikán megindították a támadást és április 3-án reggel, a Sándor palotában lévő lakosztályában holtan találták Teleki Pált, Magyarország miniszterelnökét. Halála sok vitát váltott ki – akkor is, azóta is -, de a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján öngyilkosságnak tekintik.

„Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.” (írta Horthy Miklós-hoz címzett búcsúlevelében).

Ablonczy Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa kifejtette: eddig ismert volt a Horthy Miklós kormányzónak írt levél az 1950-es évek végén került elő, de Teleki feleségének írt búcsúlevelét a mai napig nem találták meg. 

„Kozma István, akit 1956-ban egészségügyi miniszternek akart kinevezni Nagy Imre, bizalmas beszélgetésben elmondta gyóntatójának, hogy jó viszonyban volt azzal a rendőrségi főnyomozóval, aki a Teleki-ügyben az eljárást vezette, s akit később hivatalosan is letiltottak ebben az ügyben. A főnyomozónak - Kozma István elmondása szerint - egyértelmű és szakmailag is megkérdőjelezhetetlen meggyőződése volt, hogy dr. Gróf Teleki Pál miniszterelnököt meggyilkolták.” (Zöldi Sándor ny. mohorai plébános közlése)

„Öngyilkosságával az volt a célja, hogy magát és népét felmentse a Jugoszlávia elleni német támadásért viselt felelősség alól. Áldozata tisztára mosta nevét a történelem előtt.” (Winston Churchill).

„Nagyapám a budai várban őrszolgálatot teljesített a kérdéses éjszakán, nem messze a Miniszterelnökségtől. Éjjel fél kettő tájban egy SS alakulat lefegyverezte a Miniszterelnökség védelmére kirendelt őröket, és fegyveres őrséggel körbevette az épületet. Ezt az egész cselekményt nagyapám megörökítette a reggeli jelentésben, amely jelentés talán megvan a katonai levéltárban...” (Dr. Szabó László a következőket közölte a Teleki-könyv első kiadásának megjelenése után).

Sírja Gödöllőn, a máriabesnyői temetőben található. Emléktáblájára a cserkészet jelképeként liliomot véstek és ez a felirat olvasható rajta:

"Dolgozott a cserkészetért és életét adta a magyar nép becsületéért".

Források: PaprikaBlog; Wikipédia; Mult-kor.hu; Nemzeti Napló.