Tegnap lett volna a napja, hogy az újbudai önkormányzat voksoljon egy park elnevezéséről, melyet Novák Előd képviselő beadványára, Horthy Miklósról kívántak elnevezni. A baloldali és liberális képviselők azonban nem érkeztek meg kellő létszámban az ülésre - vagyis nem mentek be a munkahelyükre! - így a szavazást el kellett napolni.
Ugye milyen érdekes, hogy éppen ők beszélnek demokráciáról, cenzúráról és jogrendről?
Mi inkább vizsgáljuk meg a kérdéskört, a Horthy-érából:
JOGOK, KÖTELESSÉGEK ÉS CENZÚRA A HORTHY-KORSZAKBAN
Az alábbi írás az 1925. évi tanterv összevont anyaga, az osztatlan népiskolák V. és VI. osztálya számára- c. tankönyv- gyűjteményem részét képező - fellapozása után született meg.
Az úgynevezett Horthy-érát sokan feudális-konzervatív, már- már a Monarchiát idéző „avitt”, idejétmúlt társadalmi berendezkedésű - király nélküli királyságnak - tartják, ahol a jog csak az arisztokraták mellett állt. Beszélnek a „kisember”, a munkás és a kisparasztok jogainak sárba tiprásáról, anélkül, hogy a valóságról meggyőződnének. Így tesznek az egész korszakkal és így tesznek mindennel, ami az érdekeikkel ellentétes.
Közel egy évszázad távlatából több kérdés tolakodik az elmémbe; vajon volt már olyan jeles kritikus, akinek eszébe ötlött, hogy 1920. február havában a Habsburgok bukása után, egyedül Magyarország állította vissza a királyság intézményét és valamennyi utódló államból köztársaság lett? 1925- ben jegyezte fel gróf Albin Schager- (osztrák legitimista (!) pártvezető :
„Nem lehet érdekünk, hogy Horthyt megbuktassuk. Ellenkezőleg: örülhetünk, hogy egy konzervatív beállítottságú férfi áll a kormányrúdnál, most, amikor egyáltalán nem rózsás Magyarország politikai helyzete.”
A régiek zsigerből királyságban és igazságos jogrendben gondolkodtak. Ám, vajon a korabeli polgár miképpen élhette meg a jogait és kötelességeit?
Erre kíván választ adni- e rövid dolgozat, melynek elolvasása után mindenki a saját szemével láthatja a „súlyos jogtalanságokat” és megkülönböztetéseket” a Szent Korona országában. Nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy sokan kiegyeznének a mában, az alábbi jogrenddel.
Nézzük, akkor az alapjait, de előtte-mint a Horthy-érában minden tanítási napon a diákok ezzel kezdték az óráikat-mondjuk el közösen a Magyar Hiszekegyet:
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen”
A magyar állampolgár jogai és kötelezettségei (Anno: 1925)
Polgári jogok
Joga van a szabadsághoz, vagyis azt tehet, amit akar, csak ne sértse meg a törvényeket és mások szabadságát.
1) Személyes szabadsága van: ott keresi meg a kenyerét, ahol akarja és azzal a foglalkozással, amelyet választ; ettől a szabadságtól csak akkor lehet megfosztani, ha büntetendő cselekményt követ el.
2) Egyesülési és szólásszabadsága van; jobb boldogulása érdekében másokkal társulhat; véleményét szóval vagy írásban szabadon nyilváníthatja ki.
3) Vallásszabadsága van; Istenét a saját hite szerint, a saját anyanyelvén imádhatja.
4) Tanulási szabadsága van; mindenki tetszése szerint tanulhat abban az iskolában, amelyben akar, sőt magánúton is tanulhat és 15- ik éven felül addig, amíg akar.
Politikai jogok
1) Választási joga van és maga is megválasztható községi, megyei vagy országgyűlési képviselőnek (Törvényhozás)
2) Hivatalviselési joga van bármely közhivatalra, ha a megkívánt tanultsága- képesítése- van. (Kormányzás.)
3) Bírói tisztet gyakorolhat, akár mint megválasztott községi bíró, járási szolgabíró -vagy mint kisorsolt esküdtszéki bíró. (Bíráskodás)
Honpolgári kötelességek:
1) Királyhoz való hűség, mert szabad akaratukból koronázzák meg királyukká.
2) Törvénytisztelet, mert a magunk választotta képviselők alkották azokat a javunkra.
3) Közteherviselés, mert hazánk sok szükségletét, csak mindannyiunk adójával tudjuk fedezni.
4) Iskolakötelezettség, mert műveltség nélkül ma már egyetlen nemzet sem boldogul a népek nagy tengerében.
5) Honvédelmi kötelezettség, mert édes hazánk derék fiainak vitézsége nélkül nincs szabadság, nincs magyar nemzet, csak végpusztulással járó rabszolgaság.
A HORTHY-ÉRA IRODALMI CENZÚRÁJA
A korszak kutatómunkájához - akár tetszik, akár nem - az egykori szocialista sajtó „remekei” is kétséget kívül hagyva hozzátartoznak az tárgyilagos értékítélet meghozatalához. Ennek alátámasztására ajánlom az Akadémia Kiadó 1964-es Üldözött költészet c., Kitiltott, elkobzott, perbe fogott kötetek, versek a Horthy-korszakban alcímmel bíró „gyöngyszemét”!
Mielőtt ezt megtenném, szeretném tájékoztatni a tisztelt olvasót, hogy 1922 - 29 között mindösszesen tizenöt vers cenzurális esetet leltem fel. Egészen pontosan: tíz esetben kitiltásról van szó és csupán öt esetben betiltásról (amely elsősorban a külföldről érkező bolsevik emigráns irodalomnak szólt).
Tehát, még egyszer!
5 verseskötetet tiltott be az 1964-ben „fehér terroristáknak” minősített irodalmárok cenzúrája (Ugye emlékezünk a 2. vh-utáni indexre tett könyvek és versek többezres nagyságrendjére, amelyet éppen a kommunisták cenzúrázták?)
Szóval, ennyit szerettem volna elmondani a korszak „jogtiprásáról” és cenzúrájáról, az elmaradt újbudai képviselőknek meg csupán annyit, hogy a következő ülésükön szavazzanak bárhogyan is, de a munkahelyre bemenni kötelesség!
Zetényi-Csukás Ferenc, A Horthy Miklós Társaság tiszteletbeli elnöke
Hozzászólások
Kedves Ferenc ! Minden…
Kedves Ferenc !
Minden szavad az igazat tárja a világ elé !
Becsüllek és tisztellek !
Gonda Péter Pál
Új hozzászólás