Szent László király
Az összecsapásra sem kellett sokáig várni. László herceg távollétében a király lépett először, aki 1074 februárjában a tiszántúli Kemejnél utolérte és harcra kényszerítette Géza herceg csapatait. „Gézának sokkal kevesebb katonája volt, mint Salamonnak, de egyáltalán nem volt megijedve. A krónikák szerint az összecsapást megelőzően párviadalra is sor került, ahol a hercegi csapatból egy Péter nevezetű vitéz, a királyi hadból pedig Bátor Opos vállalta a megmérettetést...
"Erről most már kár beszélni. Legyen vége odalent a széthúzásnak, a marakodásnak, az úrhatnámságnak, a nyegleségnek, a káromkodásnak, a rongyos hatalomvágynak és az üres fecsegésnek. Mondd meg, fiam, hogy magyar és magyar között nincs különbség, és csak az számít, hogy ki mennyit dolgozott és mennyit szenvedett és mennyit imádkozott..."
Az idén ünnepelt Szent László-emlékév kimagasló eseménye zajlik vasárnap a nagyváradi római katolikus egyházmegyében: az eddigieknél lényegesen több hívet várnak a hagyományos Szent László zarándoklati napra, amely ugyanakkor túllép eddigi keretein, és a körmenet nem csak a Schlauch-kertet kerüli meg, hanem a zarándokok a székesegyháztól a lovagkirály által alapított nagyváradi várig vonulnak, ahová egykoron szent királyunkat eltemették...
Az ortodox egyházban szentté avatott Piroska (más névváltozatban Prisca), vagy ahogy a hajdani Bizáncban hívták: Eiréne Szent László királyunk és Adelhaid rheinfeldi hercegnő elsőszülött leánya volt. Korán árvaságra jutott, alig múlt két esztendős, mikor meghalt édesanyja, mindössze hét éves volt mikor édesapja is eltávozott. A kis hercegnő ettől kezdve nagybátyja, Könyves Kálmán udvarában élt és nevelkedett...
1083. július 26-án avatták szentté Gellért csanádi püspököt, aki István (ur. 997-1038) uralkodása alatt, velencei földről érkezett hazánkba. A Vata-féle pogánylázadás idején mártírhalált szenvedő férfi szentföldi zarándoklatát megszakítva vállalta a magyarországi egyházszervező munkát, és idegen származása ellenére később egyik legnépszerűbb „nemzeti” szentünk lett. „Nem követtük a szónokok zajongásait és áradozásait, akik csak a szavak szépségét hajhásszák, nem pedig a hittitkok erejét.”
Koronázása után első útja – amellyel mintegy politikai hitvallását is kinyilvánította – Nagyváradra vezetett, a példakép Szent László sírjához, ahol „felidézte emlékezetébe ama sok vitéz férfiút, akik vérük ontását ajánlották fel a hazáért, s nem is haboztak vérüket ontani, hogy maradéknál is haláluk után dicsőség legyen osztályrészük. Erre gondolva elmélkedett, és hánytorgatta lelkében, hogyan szerezhetné és állíthatná vissza Isten segítségével kellő állapotába országa jogait, melyeket a szent korona gyalázatára szomszédos fejedelmek elfoglaltak, s lázadók vagy hűtlenek vakmerően elragadtak”...
Az elmúlt évtizedekben egy kicsit megkopott Szent László király ismerete, tisztelete a magyarság körében, pedig ő volt az egyik legnagyobb királyunk, akinek munkássága Szent Istvánhoz mérhető. Kőkemény törvényeivel stabilizálta, kardjával a kezében pedig védte, gyarapította hazánkat. Igaz magyar, keresztény, jó király volt. Ezen a napon született és avatták szentté...