Ki térítette meg a magyarokat? IV. rész – Asztrik püspök követsége

Az I. rész itt, a II. itt, és a harmadik pedig ezen a linken érhető el.

Asztrik a Posen mellett fekvő meserici kolostor apátja volt. A Szent Istvánról írott legendák szerint a tanítványaival érkezett Magyarországra, a pécsváradi kolostort velük felépítette és annak első apátja lett. Az első püspökségek alapításakor Szent István kalocsai püspökké nevezte ki. Mint a király bizalmas embere, ő vezette a II. Szilveszter pápához küldött követséget. Ennek a követségnek az évét a források alapján pontosan meg tudjuk határozni. A Szent István életéről írott Nagyobb Legendában azt olvashatjuk, hogy a Géza fejedelem „halála után az ötödik évben” a követség elhozta „az apostoli áldás levelét”. Mivel Géza fejedelem 997-ben halt meg, ezért egyértelmű, hogy az Asztrik püspök által vezetett követség az 1001. esztendőben járt a pápánál. Bár a Nagyobb Legenda összemossa a követség és István királlyá választásának, illetve koronázásának eseményét, de a Pannonhalmi Apátság 1001-ben kiadott kiváltságlevelének a keltezésében az 1001. év, István uralkodásának második éveként szerepel. Vagyis István koronázása egyértelműen az 1000. esztendőben történt. Így tehát nyilvánvaló, hogy István koronázása megelőzte az Asztrik püspök által vezetett követséget. A követség célja egészen más volt, mint amit a Hartvik-féle Legendában olvashatunk. A régebben íródott Nagyobb Legendában szó sincs pápai koronaküldésről. A Nagyobb Legenda szerint Szent István a követség útján arra kérte a pápát, hogy „az esztergomi egyházat aláírásának tekintélyével főegyházzá szentelje, és a többi püspökségeket is áldásával erősítse”. Vagyis István még fejedelemként püspökségeket alapított, ezek közül egyet az érsekség rangjára emelt, ezután keresztény módra királlyá koronáztatta magát a számára készült koronával, majd követséget menesztett a pápához, hogy az áldását kérje. Szent István zseniális módon biztosította hazánk vallási és politikai függetlenségét azzal, hogy a római pápát kész tények elé állította.

II. Szilveszter pápa az Asztrik püspök által vezetett követség előtt hagyta jóvá a magyar király apostoli jogait. A királyaink által folyamatosan gyakorolt és az egész világon egyedülálló apostoli jog a bizonyítéka annak, hogy a magyarokat nem idegen hittérítők, hanem saját királyuk térítette meg. A pápa ezzel szembesülve, Szent Istvánnak és utódainak teljes hatalmat biztosított a magyar egyház vezetésére és a magyar királyoknak a magyar egyházat érintő döntései felett, önmagának csak a megerősítés jogát tartotta fenn.

Szent István a magyar kereszténység és a magyar egyház intézményesítésével lehetővé tette, hogy nemzetünk vallási szempontból önálló maradjon. El kell felejtenünk azokat a tévképzeteket, miszerint Istvánnak mindenképpen választania kellet Bizánc, illetve Róma között. Nem kellett választania. Szent István elismerte ugyan a római pápát a katolikus egyház fejének, de önálló magyar egyházat épített, melynek feje a mindenkori magyar király, illetve az afelett álló magyar Szent Korona lett. Szent István az önálló magyar egyház felállításával, megvédte hazánkat a vallási formában jelentkező idegen befolyástól, jöjjön az akár Rómából, akár Bizáncból, akár a Német- római Birodalom területéről. Ebből a szempontból érdemes megvizsgálnunk Csehország és Lengyelország sorsát, melyek ebben az időben, egyházi szempontból a Német-római Birodalomtól függő helyzetben voltak. Többek között ez is az oka volt annak, hogy ezek az országok a politikai függetlenségüket is csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudták biztosítani. II. Boleszláv herceg idejében II. Ottó német császár függetlenítette Csehországot a regensburgi egyházmegyétől és felállította a prágai püspökséget (976), melyet a mainzi érsekség alá rendelt. Ez azt jelenti, hogy a cseh egyház főpapját a cseh herceg jelölte, a német császár megerősítette, a mainzi érsek pedig püspökké szentelte. A lengyel püspökségek a magdeburgi érsekség alá tartoztak egészen 1000-ig, a gnieznói érsekség alapításáig. A német császároknak Csehországban és Lengyelországban olyan szerzett jogaik voltak az egyházat érintően, amilyenek – hála Géza fejedelemnek és Szent István királynak – Magyarországon soha nem léteztek. Szent István király érdeme, hogy idejekorán felismerte és semlegesítette az ország egységét és függetlenségét fenyegető, vallási formában jelentkező idegen hatásokat és ezzel kilencszáz évre biztosította a Kárpát-medencei egységes magyar állam fennmaradását.

Ideje lenne végre mindannyiunknak szembenézni az igazsággal és elutasítani a hazugságokat, melyekkel ellenségeink évszázadok óta próbálják bemocskolni Géza és Szent István alakját. Amíg nemzetünk nem képes együtt, közös alapra építeni a jövőt, addig kiszolgáltatottak vagyunk és maradunk. Az alap pedig nem lehet más, mint amire Szent István építkezett, és amire Szent Pál is hivatkozott:

„Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” (1Kor. 3,11.)

Borítókép: Asztrik érsek ábrázolása a kalocsai érseki palota egyik festményén (XVIII. század).